Szolgálat 85. (1990)
Eszmék és események - T. Szőnyi Zsuzsa: Borsos Miklós
T. Szőnyi Zsuzsa BORSOS MIKLÓS Borsos Miklós, a nagy magyar szobrász 84 éves korában, 1990. január 27-én meghalt. Letette a vésőt, ecsetet; befejezte alkotásokban, szellemilelki értékekben, földi bánatokban és örömökben gazdag életét. "Sorsom nehéz fiatalságot jelölt ki, és ez években a Biblia és elsősorban a hegyi beszéd olvasása, annak az örökszép, életet, erkölcsi magatartást tanító szavai, isteni ragyogása és végtelen tisztasága volt, ami megőrzött" - vallotta maga a művész a Vigilia munkatársának válaszolva. Borsos Miklós életére, magatartásának kialakulására döntő hatással volt gyermekkorának erdélyi környezete. Nagyszebenben született 1906- ban, Gyergyócsomafalváról elszármazott régi székely nemzetségből. Mint gyermek a kőfaragók, ácsok munkáját néha órákig figyelve, vagy apja órásaranyműves műhelyében szemlélődve, többet tanult, mint később az iskolákban, a szebeni, győri gimnáziumban vagy a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Az olasz reneszánsz mesterek művei vonzották, ezért elhatározta, hogy gyalogszerrel bejárja Olaszországot és Dél-Franciaországot, mint ősei, a székely vándordiákok. Tarisznyájában csak két inget és rajzpapírt vitt. A vándorút megérlelte Borsos művészetét és emberi látásmódját. Hazatérve egymás után alkotta a mediterrán táj ihlette rajzait, festményeit, melyekből először 1932-ben áhított ki a budapesti Nemzeti Szalonban. A firenzei emlékek, Michelangelo rabszolgaszobrai, Ghiberti bronzkapuja, Donatello márványai azonban nem hagyták nyugodni. Tovább kísérletezett, és most már súlyos formájú szobrok, fémdomborítások, bronzból és fából készült kisplasztikák, rézmetszetek kerültek ki a keze alól. Szobrai: szirének, nimfák, Demeter, Pannónia, Parasztasszony; azután domborművek: Vénusz születése, Napkorong. Híres szoborportréi: Szabó Lőrinc, Egry József, Babits Mihály. Az ötvenes-hatvanas években nem kapott köztéri megrendelést, de az egyház munkához juttatta, majd később megjelentek szobrai a szabad ég alatt is: Kút a Vármúzeum udvarán, István király szobra Pécsváradon, Janus Pannonius a pécsi várkertben és a győri Bartók-szobor. Bármihez nyúlt Borsos, mindenből kiforrott mű kerekedett ki; a puszta kőből vagy fémből formálta ki gondolatait. Maga így írt művészetéről: "Minden belül van. A magány, meditációk gondolatai: a Biblia, mítosz, Odisszea, a régi vándorlás reminiszcenciái... Az emberélet szépségei, bűnök, bűnhődések, pokoljárás, részvét és remény világa ez. A vándor mi vagyunk mindannyian. A Golgotában a mindenki keresztjét érzem" - írta egyik albuma bevezetőjében. Az univerzum rejtélyének kutatása mellett Borsos Miklós "élet-halál közötti állapotban végighuhámzó gondolatok során" ábrázolni akarta azt is, amit "a szó, a beszéd vagy írás nem tudott az értelem számára világossá, láthatóvá, valóságossá elfogadtatni". A Vigiliában 1977-ben Hegyi Béla 80
