Szolgálat 85. (1990)
Könyvszemle - Képes Biblia (Sz.)
a szentsírra, bár kétségtelen, hogy a liturgia szellemének ez nem nagyon felel meg; különben is a szentsír felállítását csak a Habsburgok országaiban ismerték. Nagyon jó, hogy konkrét példákat adnak a szerzők a népoltár formáira és díszítésére. Alapvetően pesze igazuk van; de nem vették pl. tekintetbe a napjainkban - főleg külföldön -egyre inkább teijedőeljárást a virág és egyéb díszítésekkel kapcsolatban: a "virágszigeteket", vagyis amikor egy tömbbe sokféle virágot gyűjtenek é“gybe; az újabban közkedvelt ikebanát (a virágelrendezés japán művészetét); vagy (gyermek- és ifjúsági misékre, de egyéb misékre is) az oltároknak és környéküknek sajátos díszítését: pl. terményhálaadásra különféle terményekkel, karácsonyra karácsonyfákkal és gyertyákkal; azonkívül éppen a népművészet alkalmazását: ízléses népi kézimunkaterítőket, egyáltalán népművészeti, faragott oltárokat, gyertyatartókat, kereszteket, mint amilyenekkel Erdélyben találkozunk. Utóbbi megjegyzésünkhöz kapcsolódva sürgetjük az első liturgikus instrukció kívánságát, hogy ti. egy nyelvterület püspökei és szakemberei közös liturgikus bizottságokat létesítsenek. Eddig erre magyar viszonylatban nem volt lehetőség; reméljük, hogy most már megvalósulhat, minden bizonnyal nagyon termékenyítő és gazdagító hatással. Jó lett volna a jelentősebb cikkeknél legalább a legfontosabb irodalmat közölni azok számára, akik a kérdéssel bővebben szeretnének foglalkozni. Galambos Irén OSB Képes Biblia. Budapest, Szent István Társulat, 1989. Két kötet, 668 és 492 lap. Ez az angolból fordított mű a bibliai történetek elbeszélése és színes képekkel teli gazdag illusztrálása. Magyarra K Nagy Erzsébet fordította; a szöveget átdolgozta és sajtó alá rendezte dr. Török József. Tíz-tizenöt év körüli gyermekeknek való. A bibliai történetek jelentős (mennyiségileg a felénél jóval nagyobb) részét ugyanúgy el lehet beszélni és meg lehet rajzolni, mint pl. Magyarország ezeréves történelmét vagya magyar népmeséket. Egy kisebb része viszont nehéz és kényes feladatot jelent, főleg az ószövetségi részben. Figyelmünket most elsősorban az ilyen bibliai szakaszokra irányítjuk. A könyv - fundamentalistának nevezhető alapbeállítottsága miatt - az ilyen szakaszokat semmivel sem különbözteti mega világtörténelemben elhelyezhetőelbeszélésektől. Véleményünk szerint ennek az lesz a valószínű hatása, hogy a könyv kis olvasója, mikor nagyobbra nő, a teremtéselbeszéléseket vagy Sámson, Dániel és Jónás históriáját, mivel a szó számára fokozatosan kikristályosodó értelmében vett történelemnek nem tudja elfogadni, elsüllyeszti a gyermekmesék világába. Az a szülő vagy nevelő, aki a gyermekkel együtt forgatja és olvassa a könyvet, talán tehet valamit az ilyen veszély megelőzésére. Arról van szó, hogy az elbeszéléseket elhelyezzük abba az összefüggésbe, amelyben a mai bibliakutatás szerint keletkeztek. Nézzük példaként a két teremtéselbeszélést. - Az első, amely a világ teremtését egy hét keretében mondja el, a jeruzsálemi templom papi köreiből származik; a benne szereplő egyes kozmikus elemek szoros rokonságban állnak a templom építészeti és szertartásos elemeivel. (A templom fölé boltozat borul, amely fölött Isten trónja áll; a boltozaton lámpák világítanak, Isten dicsőségének ideiglenes visszfényei; Isten nevében a templom papjai áldást osztanak az összegyűlt nép minden rétegére; a templomi szolgálat ritmikus egysége hét napból áll; a templomot nem bálványképek népesítik be, hanem Isten igazi képmása, az ember, akit maga Isten alkotott.) A Képes Biblia szembeszökő hiánya, hogy meg sem említi: Isten a feremtés műve után a hetedik napon pihent meg, hogy az ember is a hetedik napon pihenjen, és dicsélje Istent. - A második teremtéselbeszéléshez alapélményül a héber szolga lázadása szolgálhatott. (Szép 100
