Szolgálat 85. (1990)
Eszmék és események - András Imre: Egy Márton Áron-életrajz kapcsán
Két és fél év múlva újabb "beosztást" kap: a máspdik bécsi döntéssel kettészakadt Erdély Magyarországhoz került részét Általános Helynöké- re bízza, míg ő a maradást és a velejáró üldöztetést választja. A magyar részre átlátogatva bérmál, és tiltakozik a zsidóüldözések ellen. Utóbbi miatt figyelmeztetik: "Ha mégegyszer ilyen nyilatkozatot tesz, többé nem kap határátlépési engedélyt. így is szerencséje, hogy külföldi állampolgár, s nem indítanak eljárást ellene." Erre ő a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez intézett levélben megismételte a tiltakozást. "Remélem, további magyarázat nem szükséges" - mondotta barátainak. A front elérte Gyulafehérvárt is. A megszálló orosz csapatok tisztjei egyszer meghívták vacsorára. Magára öltötte püspöki ruháját, fölvette mellkeresztjét, s úgy tett eleget a meghívásnak. Bár nem ivott együtt vendéglátóival, tisztelettel fogadták. A háború átvonulása után engesztelő imádságot rendel el, és az egész egyházmegyében népmissziókat tartat. Aggodalommal tölti el, hogy a háború utáni békeszerződésekre a kormányzat a kisebbségi magyarságnak olyan képviselőit fogja össze, akik a lakosságot nem képviselik, de támogatják a kormányzat taktikáját abban, hogy a béketárgyalás megerősítse a háború előtti határokat. Vezető erdélyi értelmiségiekkel együtt ő is úgy gondolja, hogy a béketárgyaláson hangot kell adni az erdélyi magyarság túlnyomó többsége hangjának is, s ezért közös memorandumban az kérték, hogy a túlnyomóan magyarlakta területek továbbra is Magyarországhoz tartozhassanak. "Nem szabad megtörténnie annak, hogy népünket újra felfeszítsék a régi keresztre" - foglalta össze egyik szentbeszédében e lépés lényegét. A hivatalos politika képviselői azonban győztek, s ebben támogatta őket a magyarság képviselőinek tunyasága is. 1949. október elején még az iskolák államosítása ellen tiltakozik, közben egy működési szabályzatot készít a katolikus egyház jövőbeli romániai életéhez. A benyújtott ún. Statutum-tervezetet a kormány visszautasítja, mert Márton Áron nem hajlandó, az egyházjog szerint nem teheti meg, hogy olyan szabályzatot készítsen a katolikus egyház nevében, melyben nem szerepelnek az akkor már betiltott román görögkatolikusok. Statútum nélkül a katoükus egyház csak "megtűrt" státussal rendelkezett Romániában egészen a nemrég megszűnt éra végéig, ami sok hátrányt jelentett az egyháznak. Márton Áront 1949. nov. 3-án letartóztatják, majd amikor Romániában is sor kerül a Rajk-perhez hasonló összeesküvési perre, abban - ismeretlen személyekkel is összetársítva - előkelő helyet biztosítanak neki. Az ítélet: tízévi börtön, életfogytiglani kényszermunka, vagyonelkobzás, a perköltség megtérítése. 1954 elején azonban váratlanul kiveszik a börtönből, Bukarestbe viszik - előbb a Belügyminisztérium pincéjébe, majd egy villába gyakran meglátogatják, próbálnak megegyezést kötni vele. Amikor aztán a bukaresti érsekségen szállásolják el, és látogatókat is fogadhat, megtudja a változás okát: a kormányzat Romániában is megpróbálkozott a papi békemozgalommal, megpróbáltak román nemzeti katolikus egyházat is létrehozni, de a papok és hívek ellenállása miatt, no meg a Rómával még fennálló 78
