Szolgálat 85. (1990)

Élet a plébánián - Teleki Béla: Hitoktatási módszerek

letnek a keresztény hagyományok a fejlett országokban; mint pl. Magyarországon - ismét - a betlehemezés, vagy pedig az osztrák három- királyozás (Sternsingen). Az utóbbi eredményes szociális nevelést is biztosít: a keresztény gyermekek milliókat gyűjtenek össze, s ezt a harmadik világ megsegítésére fordítják.

A családi rituálék: étkezés, mesemondás, imádság, bibliaolvasás, játék, dramatizálás stb. biztosítékai gyermekeink egészséges fejlődésének.

Bizonyosan fontos, hogy a különböző szertartások tartalmát felülvizsgáljuk, és szellemi töltését biztosítsuk. Ne vesszen el a karácsony ünneplése pl. a fényűző ajándékozásban. Újabb, főképp szociális jellegű szokásokat is érdemes bevezetnünk.

4. Az elbeszélő katekézis

A hetvenes években elterjedt a "narratív teológia", amely elbeszélő közösséggé igyekezett formálni a kereszténységet, amilyen volt az Ószövetség egyháza és az ősegyház. A katekézis jelentős módszere is az elbeszélés, a párbeszéd: elbeszélés a hitről, a hitélmények közlése; ez utóbbi lényegesen különbözik a hitről szóló beszédtől, amelynek központjában a valláselmélet (dogma, törvény, liturgikus szabály) áll. Az elbeszélő katekézis ellenben azt húzza alá, hogyan ágyazhatok be mindennapi életünkbe a hitigazságok, miképpen termékenyíthetik meg életünket az Isten törvényei, stb. Nem a jótanácsok áradatát kapjuk. Tapasztalatcsere ez: hogyan volt, van és lehet? Csodaszerek az élet- és szenvedéstörténetek, a tervek és sorsok. Enyhülést hoznak a betegnek, feloldják a hitvesek vagy szülők és gyermekeik feszültségeit - mondják az orvosok és pszichológusok. A népi bölcsesség pedig hirdeti: "A megosztott szomorúság fél szomorúság; a megosztott öröm kettős öröm!" A hitoktatás is ilyen gyógyító, vigasztaló, örvendeztető, életet átformáló elbeszélés.

Milton H. Eriksonról ( +1980) mondotta egyik tanítványa: "Úgy élt és úgy dolgozott, hogy történeteket mondott." Érvényes-e ez a hitoktató számára? - Nem hiszem, hogy Jézus véletlenül tanított volna példabeszédekkel, hasonlatokkal, történetekkel. Mindig megtalálta a feleletet az elbeszélés művészetének hármas kérdésére: Miben rejlik a "mi" és az "én" kapcsolata ezen eseményben? Hogyan jelenik meg a "mi" és az "én" viszonya a világtörténelemben? Miképpen bontakozik ki a "mi" és az "én" kapcsolata a vallás történetében?

Olyasmiről is beszélhetünk, amit nem hiszünk; de elbeszélni csak meggyőződéssel lehet. Mielőtt tehát az elbeszélés módszerét alkalmazná a katekéta, előbb magának is át kell élnie a hiteseményeket, a bibliai jeleneteket. Rendelkeznie kell egyéni vallási élményekkel, tapasztalatokkal. Ugyanez érvényes az elbeszélő hittanosokra, fiatalokra, felnőttekre. Éppen ezért az így értelmezett elbeszélés létkapcsolatot teremt az Isten és az ember, valamint a katekézis résztvevői között: hívővé, testvérré tesz. Egyébként az elbeszélés csak közösségben történhet: családban, hittancsoportban, ahol a résztvevőket a bizalom és melegség fűzi össze.

61