Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Benkő Antal: A jó álarca alatt
A gnosztikusok nem elégedtek meg a keresztségben kapott hittel és a bűntől való megtisztulással elnyert kegyelmi élettel. Erősítést, kiegészítést, "mélyebb tudást" kerestek az akkoriban dívó bölcseleti és vallási rendszereknél. Eklektikusán, a perzsa, babiloni vagy görög világképből próbáltak tanbeli és kultikus elemeket beépíteni a kereszténységbe. Ez a törekvés érthető és bizonyos fokig szükséges is lehet. Hiszen a keresztény hit csak a lényeges alapigazságokat tanítja meg Istenről, az emberről, a világról és mindezek kapcsolatáról. Sok kérdésre nem terjed ki, amelyek pedig foglalkoztatják a gondolkozó embert. Innét magyarázható, hogy a keresztények egyik része lándzsát tört a zsidó hagyományok megtartása mellett, Krisztus megváltó halálát és feltámadását összeegyez- tethetőnek tartotta a körülmetéléssel. A görög kultúrán felnevelkedett keresztények pedig Platón tanaiban találtak értékes támaszt hitük magyarázatához. Később - amint tudjuk - Arisztotelész vette át Platón szerepét. Elvileg tehát semmi akadálya se lett volna, hogy valaki perzsa vagy egyiptomi bölcsességre támaszkodjék. A kérdés azonban megmarad: Hol ennek a kapcsolatnak a határa, meddig lehet elmenni, hol kezdődik a tévút? A gnosztikusokkal folytatott harc néhány példát szolgáltat a határok megvonására. A Jelenések könyvében említett nikolaiták egyoldalúan, anyagi, testi értelemben magyarázták az első János levél 3. fejezetének 9. versét: "Azok, akik Istentől születtek, nem követhetnek el bűnt, mert az ő magja marad bennük, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek." Epiphaniosz szerint ebből azt következtették, hogy mivel Isten "magja" van bennük, az erkölcsi szabadosság nem bűn. Ezen a címen csábították követőiket az egyes pogány szentélyekben dívó fajtalankodásra. A régiek tudományos világképében a kozmosz fokokból, szintekből áll. Alul van a föld, amelyik négy elemből tevődik össze. A felsőbb fokok, rétegek erői uralkodnak az alattuk állókon. Az ötödik fok csillagai éterből állnak, szellemi valóságok. Szent Pál tehát arra figyelmezteti a galatákat, hogy ne féljenek ezektől a csillagokban működő elemektől, szellemektől; többé már nem ezek szolgái, hiszen Krisztus, a minket szerető Isten Fia a Lelkét küldte szívünkbe, és így "lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat" (Kol 2,15). Timóteusnak és Titusnak elsősorban zsidó nemzetségkutatókkal volt dolga. De pogány eredetű gnosztikusok sem hiányoztak (lTim 4,1-3), akik "tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását", mintha ezeket nem Isten teremtette volna! Krisztus tanítását kell tehát hirdetni, s nem ilyen fecsegésekkel foglalkozni - sürgeti Szent Pál. Ne higgyünk azoknak, akik "hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják" (Tit 1,16); "jótettekben buzgolködó" népnek kell lennünk! (uo. 2,14) Ezzel szemben Pál megismétli Krisztus egyik elvét a szellemek megkülönböztetésére, a hamis próféták felismerésére: "Gyümölcseikről ismeritek fel őket." (Mt 7,16) Az első János-levél még egy fontos kritériumot tartalmaz a szellemek megkülönböztetésére. Sokan jelentkeznek Isten nevében, de nem mimden- kinek kell hinni, mert az Istentől származó lelket arról ismerjük fel, hogy 51
