Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése
Hogy helyesen értsük ezt a cselekvésben való közösséget, két végletet kell kikerülnünk. Az egyik úgy felmagasztalja a közösséget, hogy ezzel meghiúsul az egyes személyeknek kijáró tisztelet; a másik az egyének közötti különbségeket annyira sürgeti, hogy a közösség a folyamatban elvész. A közösségi megkülönböztetés csak akkor lehet gyümölcsöző, ha a közösségben létező és tevékenykedő keresztény emberi személy csorbít- hatatlanságát megőrizzük. A közösség sose veheti át az egyén értelmességét és szabadságát; viszont sokat tehet azért, hogy az egyéneket irányítsa az okosság határain belül, hogy segítse őket elfogult értelemből eredő hamis ítéletek és meggondolatlan kötődésekből származó rossz döntések kikerülésében. A közösség olyan imádságos légkört teremthet, amely biztosítja, hogy a kegyelem és a bölcsesség érvényesüljön önző érdekek nyomásával szemben. Amellett ott van a Szentlélek titokzatos működése is; ő sokaknak megadhatja ugyanazt a látásmódot, és a csoportot megerősítheti ugyanarra a tevékenységre. Mindebből az következik, hogy a közösségi megkülönböztetés erős személyiségeknek való. Mindenkinek úgy kell átmennie alapos előkészületen, reflexión és imádságos megfontoláson, mintha neki egyedül kellene megoldania a kérdést. Ha a többség gyenge, vagyis nincs jól felkészülve, előfordulhat, hogy egy-két személy magává viszi a többieket, és nem jön létre közösségi megkülönböztetés, hanem néhányan döntenek, a többiek pedig sodródnak velük. 6. tétel. A közösségi megkülönböztetés rendszerint olyan dinamikus folyamat, amelyben Isten világossága és ereje meg az ember elhomályosult látása és gyengesége egyaránt szerepet játszanak. A megkülönböztetésben egy bűnös közösség Isten fénylő jelenlétében ítéletet alkot vagy döntést hoz. A végeredmény általában ezekből az alapanyagokból valamennyiből valamit felmutat. 7. tétel. A megkülönböztetés pontos teológiai jelentése abban áll, hogy egy kegyelmi indítást megragadunk vagy felfedezünk; bár a szót gyakran használják olyan értelemben is, amely magában foglalja a személyt és az ilyen felfedezésre leginkább hajlamossá tevő eljárásmódot is. 8. tétel. A megkülönböztetésnek két lehetséges tárgyát határolhatjuk el egymástól a teológiai megismerésnek egy finomabb síkján: más az az ismeret, amelyet egyedül Isten adhat meg mert képességünket meghaladja még kegyelmi állapotunkban is (egy isteni adomány felfedezése); megint más az az ismeret, amelyet mi magúik megalálhatunk az isteni kegyelemtől gyógyított és erősített értelmünk erőfeszítésével (ez a döntéshozatal). A kétféle ismeret különbözése meglehetősen problematikus: elméletben világos, de nehéz a gyakorlati alkalmazása. II. Milyen jogos várakozásokat támaszthat egy közösség a megkülönböztetéssel szemben? , 9. tétel. Egy imába elmerült közösség legjogosabb várakozása a feltámadt Úr Krisztus jelenlétére vonatkozik. 41
