Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: A jó és rossz indítások megkülönböztetése

is tudta, hogy mi az alázatosság, vagy a szeretet, vagy a türelem, vagy az okosság, mely amazokat az erényeket szabályozza és megszabja gyakor­lásuk mértékét.” (Uo. 30-31.O.) A második embercsoportban lévők önámításának jellemzői Azoknál, akik bűneik irtogatásánál lendülettel haladnak előre, és komo­lyan ráléptek az erények útjára, a rossz szellem sokkal fondorlatosabban igyekszik elérni célját, mint azoknál, akik bűnt bűnre halmoznak. Ennek megfelelően önámításuk is sokkal burkoltabb formában jelenik meg - a jónak látszata alatt. Amikor pl. Szent Ignác arra gondolt, hogy a mórt tőrével megöli, úgy tűnt neki, hogy keresztény hitét és a Szűzanya becsületét védelmezi. Ha a buzgóság nem társul az alázattal, szeretettel, türelemmel és okossággal, akkor abból vakbuzgóság, sőt vallásos fanatizmus lesz. A kereszténységnek és az egyháznak rengeteget ártott, hogy sokan jó elgon­dolásaikat imprudens módon próbálták megvalósítani. Nem vették észre, hogy ámítás, illetve önámítás áldozatai. Itt röviden meg kell említenünk, hogy a vakbuzgóság és a vallásos fanatizmus más, mint a prófétaság. A próféták Istennek emberei, akiket Isten meghív, hogy akaratát hirdessék, gyakran egy ellanyhult, ellenséges környezetben. Nem riadnak vissza kemény, kényelmetlen igazságok hirde­tésétől sem, hogy felrázzák Isten népét, és az üdvösség útjára állítsák. Eszközeikhez tartoznak a jelen értelmezése, a jövendő megjósolása, jelké­pes cselekedetek, melyek mind Isten akaratát igyekeznek közvetíteni. Az egyház életében is szükséges az igazi, prófétai elem megbecsülése és a hamis próféták elleni harc. Az igazi prófétát az különbözteti meg a hamis prófétától, hogy megvan benne az alázat, a szeretet és az engedelmesség; képes elviselni saját eljelentéktelenedését Isten elgondolásával és tervével kapcsolatban. Keresztelő Szent János fogalmazta meg ezt tömör egyszerű­séggel az Úr Jézusra és saját magára vonatkozóan: "Neki növekednie kell, nekem kisebbednem." (Jn 3,30) Hogy ez sokszor milyen nehéz, azt Jónás próféta példája mutatja. A második embercsoportban lévőknél a rossz szellem ámításának to­vábbi jellemzője: arra akarja az embert rávenni, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez az ámítás, illetve az ennek megfelelő önámítás különösen akkor veszélyes, amikor az illető már sok munkát, fáradságot és áldozatot fektetett bele egy olyan látszólagosan jó elgondolásba és vállalkozásba, amelyre komolyan elkötelezte magát, és amellyel így mintegy azonosította önmagát. Ilyenkor nagyon nagy az önámítás veszélye, hogy rossz vagy nem egészen tisztességes eszközökkel is továbbviheti vállalkozását. Ezekben az esetek­ben is az igazi alázat és engedelmesség szelleme segíti át az embert. Konklúzió: a jó szellemre hangolt ember Szent Ignác Lelkigyakorlatos-könyvében szabályokat fektet le, hogy megismerjük a bennünk támadt különböző indításokat, hogy a jókat elfo­gadjuk, és a rosszakat elutasítsuk. (Lgy. 313-328) Ezek a szabályok rend­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom