Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: A jó és rossz indítások megkülönböztetése

Uram, eléggé megismertem már, milyen borzasztó a bűn rabsága. Ha távol vagy, bárhogy is igyekszem, nem tudok helytállni, akaratosságom, érzékenységem és önzésem uralkodik felettem. Napról napra növekednek bentiem, és végül ellenállhatatlanok lesznek. A régiAdám mind erősebb lesz bennem, és végül rabságba ejt. Sok rossz dolgot ismerek, mégis megteszem, végül még én panaszkodom keservesen, hogy rabjuk lettem, és nem tudok velük szakítani. Micsoda zsarnokság a bűn! Súlyos teher, megbénít, lenyom. Mi lesz a vége? Drága érdemeidért, mindenhatóságod erejével erre kérlek, Uram: adj életet, szentséget és erőt! Szentséges Isten, engedd, hogy erős legyek! Hallhatatlan Isten, tégy kitartóvá! Szent, erős, hallhatatlan Isten, könyörülj rajtam! (A bűn rabszolgasága)

Szent Ignác a Szentírásra és a keresztény hagyományra támaszkodva ugyanilyen irányítást ad a sötétben botorkáló embernek. Ha a vakság a bűntől vagy lanyhaságtól származik, akkor azt bűnbánattal, bűneink lendületes kiirtásával, buzgósággal kell eloszlatni. Ha a sötétség lelki vigasztalanságnak az eredménye, akkor az első és legfontosabb szabály, hogy ne csüggedjünk, és ne változtassunk jófeltételeinken: "A vigasztalanság idején sohase változtassunk, hanem szilárdan és állhatatosan maradjunk meg azoknál a feltételeknél, elhatározásoknál, amelyeket az ilyen vigasztalanságot megelőző időben tettünk; vagy annál az elhatározásnál, amelyre a megelőző vigasztalás idején jutottunk. Mert amint a vigasz idején inkább a jó szellem vezet bennünket és irányít tanácsaival, úgy a vigasztalanságban inkább a gonosz szellem; az ő tanácsaival pedig nem találjuk meg a helyes döntésre vezető utat." (Lgy. 318) Szent Ignác ajánlja továbbá, hogy aki vigasztalanságban van, tartson önvizsgálatot, törekedjék arra, hogy kitartson a türelemben, nyerjen igazi belátást, hogy nem tőlünk függ a lelki vigasz megszerzése vagy megőrzése; alázkodjunk meg, és vessük teljes bizalmunkat Istenbe. (Vö. Lgy. 319, 320, 321, 322) Végül Szent Ignác azt is ajánlja, hogy aki vigasztalanságban szenved, legyen erős és bátor, tárja fel lelkiállapotát lelkivezetőjének (vö. Lgy. 325,326), s használja fel ezt az időt arra, hogy gyengeségeit jobban megismerje, mert az ellenség "ahol gyengébbnek talál és örök üdvösségünket illetően védtelenebbeknek, ott támad, és igyekszik legyőzni bennünket." (Lgy. 327)

Az első embercsoportban lévők önámításának jellemzői

Bár tudjuk azt, hogy minden ember egy utánozhatatlan egyed, és így jótulajdonságai, hibái, kísértései is egyéni színezetet kapnak, mégis vannak közös vonások, melyeket érdemes megfigyelni. Ilyen értelemben beszélhetünk a rossz szellem ámításának jellemzőiről azok számára, akik az első embercsoporthoz tartoznak. Amikor valaki a rossz szellem ámítását magáévá teszi, az ámítás önámítássá válik.

Azoknál, akik súlyos bűnt súlyos bűnre halmoznak, az önámítás gyakran hamis magabiztosságban nyilvánul meg, mely alapvető bizonytalanságot és

21