Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében
származnak, jótól-e vagy rossztól." Bona bíboros azt állítja, hogy van szerzett megkülönböztetés, mely nem gratis data, hanem indirekt módon a hagyomány és a szentek közösségének megtapasztalásából származik. Legalább tizenkét értelmét találja a Szentírásban a spiritus, a szellem szónak, kezdve a Szentiélektől egészen a belső sugallatig, ösztönzésig, mozgatásig. Ezek eredményezik, hogy valamit tegyünk vagy ne tegyünk. így a jó és a rossz osztályozása nem az erkölcsi törvényre való egyszerű utalással történik, hanem az ezeket létrehozó tényezők (Isten Lelke, a sátán lelke, az ember lelke) által. Isten indítása mindig jó, a sátáné mindig rossz, az emberé pedig vagy jó, vagy rossz, vagy közömbös. Bonáról mondják, hogy a szellemek megkülönböztetése területén az ő műve rendelkezik a legtágabb horizonttal. Scaramelli Discernimento degli spiriti (1753) című munkája e témában talán a legismertebb mű, de nem mondhatjuk eredeti írásnak. Benne kiemelkedik a jó és rossz szellemek felsorolása. E téma irodalmában a XX. sz. közepéig ez a legteljesebb mű. A szellemek megkülönböztetése a XX. században Krisztus Egyháza sem tudta elkerülni az emberi szokások, hagyományok, tanítások és magyarázatok mindig erőteljesebb kialakulását. Külső- séges alapokra csúsztatta a megkülönböztetést. Ez sok harcot, szenvedést sőt szakadást is eredményezett. A megkülönböztetés kritériumai között mindig döntőbb lett az Egyház tekintélye, és ez a tisztségeket viselő, oktató és vezető személyekre, a lelkivezető személyére hárult. Túlságosan nagy szerepe lett a nem egészen tisztán látott alázatosságnak és engedelmességnek, s az ezek nyomán kialakuló hagyománynak. - Az Egyházban az igazi, megváltoztathatatlan hagyomány mellett sok emberi vonal kezdett kialakulni. Ez már a népvándorlás korában kezdődött, és az Egyház növekedésével tovább folytatódott a különböző nemzetek között. A földkerekség egész területére kiterjedő missziós tevékenység révén azonban már fenyegetővé vált. így a kontinensek népei s azok szokásai révén más megvilágításba kerültek a "nyugati" Egyház különböző szokásai, magyarázatai és hagyományai. Mindezzel alig törődött ez a "nyugati" Egyház. De világossá vált, hogy a deduktív, az alapelvekből kikövetkeztetett megkülönböztetés lehet helytelen, s jelentőssé válhat az induktív módszer, az egész emberiség tevékenységének, szokásainak, normáinak ismerete. Mindezekből a megkülönböztetésnek egy új módja következik. A szellemek megkülönböztetésének új átgondolásában nagy szerepe van a hálás emlékezetnek. Ez becsüli és tiszteli a múltból felénk áramló igazi hagyományt, de nem engedi, hogy a hagyományok belénk csontosodva abszolút értékűek maradjanak. A hálás emlékezet tesz képessé egyetemes eucharisztiára, alkotó szabadságra és hűségre, Isten önközlésének hívő elfogadására. Az így kialakuló Egyházban olyan hit születik meg, amely a szeretett Egyházban látja megtestesülve a jó és rossz megkülönböztetésének alapját, a hűség, az alkotó szabadság, a "gyengék üdvösségére" figyelő 16
