Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében

anus (360-435) a nyugati lelkiség igazi atyja, mestere. Konferenciáiban Mózes apáttal mondatja el gondolatait. A megkülönböztetés alapjai az alázatosság, a szív tökéletes nyitottsága, a böjt, a virrasztás és az imádság­az asszonyokkal, valamint az is, aki az evangélium szerint így szólt a pász­torokhoz: "Ne féljetek/" (Lk2,10) Mert a tőlük való félelem nem kislelküségből ered, hanem abból a felismerésből, hogy kiválóbb természetű lény van jelen. Ez tehát a helyzet a szentek látomásával. - A gonoszok támadása és meg­jelenése viszont zavargással, zajongással, hagzavarral és kiáltásokkal jár együtt; olyasmi, mint például neveletlen suhancok vagy útonállók garázdál­kodása. Belőle a lélek rettegése támad, a gondolatok zavartsága és kuszált- sága, szomorúság az aszkéták iránti gyűlölet, levertség lelki fájdalom, a rokonokra gondolás, halálfélelem és végül gonosz dolgok megkívánása, kislel- kűség az erénnyel szemben, erkölcsi lazaság. - Amikor tehát valamilyen jelenés láttára félelem fogéi benneteket, ha a félelem hamarosan megszűnik, és helyébe kimondhatatlan öröm lép, bátor kedv, bizalom, belső megerősödés, a gondolatok nyugodtsága és mindaz, amit fentebb már elmondtam, valamint lelki erő és istenszeretet, akkor bizakodjatok és imádkozzatok, piert a lélek öröme és nyugalma a megjelenő lény szentségéről tanúskodik. így Ábrahám az Úr láttára felujjongott; így János, amikor az Istenanya, Mária megszólalt, repesett örömében. -Ha viszont bizonyos jelenségek hatására zavargás támad, külső zaj, világi pompa, halálfélelem, és amiket fentebb már mondtam, akkor tudjátok meg hogy ez a gonoszok érkezése. - És még ez is legyen számotokra ismertetőjel: ha a lélek megmarad rettegésben, az az ellenség jelenlétére mutat. Mert a démonok egyáltalán nem szüntetik meg a félelmet, amint azt a nagy főangyal tette Máriával és Zakariással, és aki a sírnál megjelent az asszo­nyoknak. Sőt ellenkezőleg amikor látják, hogy félnek, még növelik a képze­letképeket, hogy még nagyobb félelmet keltsenek, sőt odáig elmennek, hogy ilyen szavakkal gúnyolódjanak: "Bomljatok le, és imádjatok minket/" így szedték rá apogányokat; így azok hamisan istenekriek tartották őket. - Minket azonban az Úr nem hagyott az ördögtől becsapni; amikor ugyanis hasonló képzelgésekkel támadt rá, ilyen szavakkal hallgattatta el: "Távozz tőlem, sátán! Mert írva van: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10) Ezért azt a köpenyegforgatót egyre inkább vessük meg mert amit az Úr mondott neki, azt értünk tette, hogy a démonok, tőlünk ugyanazokat a sza­vakat hallva, kénytelenek legyenek távozni, az Úrra való tekintettel, aki azokkal fedte meg őket. Euagriosz Pontikosz, 390 körül (EA 1359) - A démonok által sugallt gondolattal három gondolat helyezkedik szembe, amelyek el is nyomják, ha sokáig időzik a lélekben: az, amelyet az angyalok sugallnak, az, amely a saját jóra hajló akaratunkból jön, és az, amely az emberi természetből fakad, és amely még a pogányokat is arra készteti, hogy szeressék gyennekeiket, és tiszteljék szüleiket. A jó gondolattal viszont csak két másik gondolat szegül szembe: az, amelyet a démon sugall, és az, amely a saját rosszra^ hajló akaratunkból jön. Semmi rossz gondolat nem szánnazik a természetből; mert kezdetben nem lettünk rossznak teremtve: igazában az Úr jó magot vetett az ő földjébe. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom