Szolgálat 84. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A vasárnapi istentisztelet főbb kérdései
pap által gondozott plébániákra. A közösség öntudatát táplálja ugyanis a vasárnapi istentisztelet (vö. SC 42). Ugyanakkor nem várhatunk el túl sok áldozatot a hívektől. Mivel azonban Isten népének elidegeníthetetlen joga a vasárnapi szentmise, a pap nélküli vasárnapi istentiszteleteket csak szükségmegoldásnak tekinthetjük. Milyen változatait gyakoroljuk a vasárnapi istentiszteleteknek? Legáltalánosabb formája az igeliturgia, amely megegyezhet a szentmise első felével (köszöntés, bűnbánat, olvasmányok, evangélium, katekézis, hívek könyörgése), s ezt követi a miatyánk és a szentáldozás kiosztása hálaadással. Ez az eljárás teológiailag a "két asztal" elvre támaszkodik: a hívő ember egyszerre táplálkozik az "ige asztaláról" és a "szentségi asztalról". Újabban mindjobban terjed az a gyakorlat, hogy a pap nélküli közösségnek a püspök által megbízott nem pap elöljárója igeliturgiát tart áldozta- tás nélkül, s időközönként a felelős pap szentmisét mond a közösségnek. Ilyenkor áldozhatnak a hívek, természetesen a mise előtt gyónási lehetőséget is kapnak. Az igeliturgia helyébe sok közösség az Egyház imádságos könyvének (zsolozsma) megfelelő imaóráját teszi: délelőtt a reggeli dicséretet, du. a vesperást. Teológiailag azzal indokolják, hogy a zsolozsma is tartalmazza Isten igéjét. Szent Ágoston "lakomának", az "Űr asztalának" nevezi nemcsak az Eucharisztia ünneplését, hanem az Isten igéjének olvasását és elmélkedését is a közösségben. Ez az álláspontja a zsinatnak is: "Krisztus mindig jelen van ... igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül jelen van, amikor könyörög és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: ’Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük’ (Mt 18,20)." (SC 7.) Az ágostoni gondolatot fejtegeti az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúció is: "Az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét is, hiszen főleg a szent liturgiában szüntelenül veszi és nyújtja a híveknek az élet kenyerét, mind Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról. . . Akkora erő és hatékonyság van az Isten igéjében, hogy támasz és életerő az Egyháznak ..., táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek." (DV 21.) A pap nélküli istentiszteletek vezetőit alaposabb képzésben részesítjük, mint az istentiszteletnél segédkező önkénteseket. A közösség élére csak a teológia - legalább a levelező tagozat - elvégzése után állíthatja a püspök a megfelelő laikusokat. 78
