Szolgálat 84. (1989)

Élet a plébánián - Teleki Béla: A vasárnapi istentisztelet főbb kérdései

ségéért. Pállal érezzük: "Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentiélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek." (Róm 15,16.) Érthető tehát, hogy a vasárnap fénypontja a szentmise, hisz benne lépünk közösségre (communio) Krisztussal, s benne nyeri el az egész emberiség az üdvösség, szabadulás isteni ajándékait. Bár már maga a keresztények összejövetele is Krisztus jelenlétének megvalósulása (vö. SCI). Benne gyülekezik az Egyház, mint Isten új népe.

Az istentiszteletre különösen vasárnap kell összejönnünk. Igazolja ezt a Szentírás is: Vasárnap, "a hét első napján" (Jn 20,1) támadt föl Jézus, a tanítványok a következő vasárnap, "nyolc nap múlva ismét együtt voltak" (Jn 20,26). Vasárnaponként jelent meg tanítványainak a Föltámadott. Pünkösdkor, vasárnap jött el a megígért Szentlélek. Ezért a vasárnap "ősünnep", "heti húsvét". Már az őskeresztények is "a hét első napján" (ApCsel 20,7) összegyűltek "kenyértörésre", szentmisére. Vasárnap rendezték gyűjtéseiket (lKor 16,lk) a jeruzsálemi testvérek javára. Ez a gyűjtés is kifejezte a hívek önfeláldozását. A hét első napja már a Szentírásban úgy szerepel, mint "az Úr napja" (Jel 1,10).

Az igeliturgia is, főképp a pap nélküli közösségekben, istentisztelet, hisz "akkora erő és hatékonyság van az Isten igéjében, hogy támasz és életerő Egyházának, hitszilárdság az Egyház gyermekeinek, táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek." (DV21.) Ez viszont semmivel se kisebbíti a szentmisét, ahol Krisztus szentségi jelenlétét és üdvözítő művét ünnepeljük, Krisztussal a legbensőségesebb közösségre lépünk. "Az áldás kelyhe ..., nemde a Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér.. ., nemde a Krisztus testében való részesedés?" (lKor 10,16.) Istennel és egymással való egységünknek záloga tehát a szentmiseáldozat. Ezért inti már az apostol a híveket: "Összejöveteleinkről ne maradjunk el!" (Zsid 10,25.) Az őskeresztények vallották, hogy az, aki vasárnap nem vesz részt az istentiszteletben, "szétszórja az Egyházat", "elhanyagolja önmagát", "az Üdvözítőt elszakítja tagjaitól." "Milyen szentsége lehet annak, aki az Úr napján nem jön az összejövetelre, hogy hallgassa az üdvözítő szavakat, és táplálkozhasson az isteni eleséggel?" {Didaszkalia II, 59,2-3, a 3. sz.-ból.)

A keresztény üldözés során Datinust és 48 társát azért ítélték éhhalálra Észak-Afrikában, mert álhatatosan ragaszkodtak a szentmiséhez. Kínza- tásuk közepette is ezt mondogatták: "Nem élhetünk az Úr ünneplése nélkül."

2. Az istentisztelet és a keresztények élete

Az istentisztelet és a keresztények élete egységet alkot, különösen az Eucharisztiában: "Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" - vallja az apostol (lKor 10,17). Az Eucharisztiában Jézus értünk és velünk van. Ugyancsak mi is érte és vele vagyunk. Az oltár helye is jelképezi: egyek vagyunk az asztal körül! Kört képezünk, amely közepén a pap Krisztus tevékenykedik. Ezért a szentmise gyújtópontja keresztény életünknek.

73