Szolgálat 84. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál: A második világháború 50. évfordulója
Felhívás Európához 12. Az államférfiaknak és a népek felelőseinek megismétlem a leg- őszintébb meggyőződésemet: Isten tisztelete és az emberek tisztelete elválaszthatatlan egymástól. Ezek alkotnak olyan abszolút alapelvet, amely lehetővé teszi az államoknak és politikai tömböknek, hogy túllépjenek ellentéteiken. Különösen nem felejthetjük el Európát: Európában született meg az a szörnyű összecsapás, Európa élt meg hat teljes éven át egy valódi "passiót", amely tönkretette, elvéreztette. 1945 óta azonban tanúi és részesei vagyunk az anyagi és lelki újjáépítést célzó eredményes erőfeszítéseknek. Tegnap még ez a földrész exportálta a háborút; ma az a hivatása, hogy a béke munkása legyen. Bízom abban, hogy keresztény történelmének öröksége: a humanizmus és a szabadság üzenete még megtermékenyítheti népeit, és kisugározhat a világra. Igen, Európa, mindenki reád néz, tudva, hogy mindig van valami mondanivalód a háborús évek katasztrófája után: az igazi civilizáció nem az erőben rejlik, hanem annak a győzelemnek a gyümölcse, amelyet magunkon és az embert leromboló igazságtalanság, önzés és gyűlölet erői felett aratunk. Üzenet a katolikusokhoz 13. Végül és különösképpen is szeretnék a katolikus Egyház pásztoraihoz és híveihez fordulni. Visszaemlékeztünk történelmünk egyik leggyilkosabb háborújára, amely keresztény hagyományú földrészen kezdődött el. Ez a megállapítás ösztönözzön arra, hogy lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk: milyen a minősége Európa evangelizálásának. A keresztény értékek veszendőbe menése segítette elő közelmúltunk tévedéseit; ügyeljünk tehát arra, hogy mily módon hirdetjük és éljük az evangéliumot! Mert sajnos, meg kell állapítanunk: a modern ember életének számos területén úgy gondolkodik, él és dolgozik, mintha Isten nem létezne. A tegnapi veszély tehát ma is fenyeget: az ember ki van szolgáltatva az ember hatalmának! Miközben Európa arra készül, hogy új arcot öltsön magára, miközben a középső és keleti részén fekvő országokban új, pozitív fejlemények jelentkeznek, és míg népeinek vezetői egyre inkább együttműködnek az emberiség nagy problémáinak megoldásán, Isten arra szóhtja fel az Egyházat: járuljon hozzá saját kincseivel a testvéribb világ építéséhez. A többi keresztény egyházzal együtt - bár a mi egységünk is tökéletlen - hirdetni akarjuk a mai emberiségnek: az ember igazán csak akkor ember, ha elismeri magáról, hogy Isten teremtménye; az ember csak akkor van igazán tudatában emberi méltóságának, ha felismeri magában és a másikban annak az Istennek a jegyét, aki őt a saját képére teremtette; csak annyira lesz igazán nagy, amennyire szeretettel felel istennek, és életével szolgál embertársának. 68
