Szolgálat 84. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál: A második világháború 50. évfordulója
Istenhez való viszonyulást és minden transzcendens (magasabbrendű) erkölcsi törvényt. Tiszteletben tartani a népek jogait 8. Ami érvényes az emberre, az áll a népekre is. Az 1939-es eseményekre való emlékezés azt jelenti, hogy megemlékezünk azok okáról, azaz a népek és az egyes személyek jogainak elidegenítéséről. Erre utaltam tegnap a Lengyel Püspökkari Konferenciához intézett szózatomban. Nem uralkodhat a béke, ha nem tartjuk tiszteletben minden nép - főként a gyengébbek - jogait. A nemzetközi jog egész épülete az államok egyenjogúsága elvének, minden egyes nép önrendelkezési jogának és az emberiség felsőbb javát célzó szabad közreműködés jogának tiszteletben tartására épül. Lényeges tehát, hogy ma se ismétlődjenek meg hasonló helyzetek, mint amelyeket Lengyelország szenvedett el 1939-ben, amikor letarolták, és a lelkiismeretlen támadók kényük-kedvük szerint feldarabolták. S erre emlékezve nem tudunk nem gondolni azokra a nemzetekre, amelyek még mindig nem nyerték el teljes függetlenségüket, valamint azokra, amelyeket komoly veszély fenyeget, hogy azt elveszíthetik. Ebben az összefüggésben napjainkban elengedhetetlen, hogy ne gondoljunk Libanonra, ahol a saját érdeküket kereső erők nem riadnak vissza attól, hogy egy népnek magát a létét veszélyeztessék. Ne felejtsük el azt sem, hogy a második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezete a párbeszéd és a béke eszközeként a népek egyenjogúságának tiszteletben tartására született. A lefegyverzés 9. Ennek az "együttélésnek" egyik alapvető feltétele a lefegyverzés. A félelmetes megpróbáltatásoknak, amelyeken keresztül ment az utolsó világháború folyamán a katonaság és a polgári lakosság, arra kell ösztönözniük a népek felelős vezetőit, hogy halogatás nélkül megoldásokat dolgozzanak ki az együttműködésre, a kölcsönös ellenőrzésre és a lefegyverzésre, és így megakadályozzák a háború új lehetőségét. Ki merné a ma még rettenetesebb fegyverek használatának jogosságát védeni, amelyek embereket gyilkolnak, s a népek közötti kapcsolatokat teszik tönkre, hogy így oldódjanak meg a nemzetek közötti ellentétek? Megismétlem, amit már egyszer mondtam: "A háború önmagában értelmetlen dolog, és egyedül a konfliktusok békés rendezésének elve méltó út az emberhez." Ezért örömmel üdvözölhetjük a nukleáris, valamint a hagyományos fegyverek leépítését, a kémiai fegyverek teljes megtiltását célzó, most folyó tárgyalásokat. A Szentszék többször kijelentette már, hogy szükségesnek tartja: jussanak el a felek a lehető legalacsonyabb fegyverkezési szintre, azaz arra, amely megfelel védelmi és biztonsági szükségleteiknek. Ezek az ígéretteljes lépések azonban csak akkor lesznek eredményesek, ha egyéb, főleg gazdasági és kulturális területeken is kíséri őket *az együttműködés komoly szándéka. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 66
