Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa
az Isten házát is kell értenünk, ahova a szomszédok és a barátok látogatóba jönnek; ahol az emberek örülni akarnak, és egyszerűen jól érzik magukat. Ehhez pedig az kell, hogy a gyerekeknek legyen játszóterük, a felnőtteknek pedig álljon egy helyiség rendelkezésükre, ahol egymással találkoznak és vitatkoznak. Jó lenne egybekötni az ilyen termet egy könyvtárral. Ne szűkítsük le az Isten házának területét. Istennel mindent meglehet osztani." - Lelkipásztori központokat akart; templomokat, melyek egybe vannak kötve a korszerű lelkipásztori munkához szükséges helyiségekkel. Hogy takarékosan gazdálkodjék, megtervezett egy szabvány templomot a hozzátartozó lelkipásztori központtal. 45 ilyen templomot építtetett fel, és megszerezte hozzá a szükséges pénzt is. S mikor jöttek az ellenvetések, hogy "ez egy kicsit sok", mert "kettő meg kettő az négy", így felelt: "de három meg egy, az is négy." Candoglia megközelíthetetlen márványbányáinak munkásait is meglátogatta. Mikor hallotta panaszaikat, hogy messze családjuktól milyen magányos, unalmas, a civilizáció minden áldásától megfosztott estéket töltenek el, csodálkozva kérdezte: "Hát nincs egy hangszeretek?" Néma csend. "Hát tud valaki közűletek valami hangszeren játszani?" Erre már többen feleltek. Másnap egy küldönc hozta Milánóból Montini ajándékát, egy harmonikát. - A milánói karitász Szent Vince-konferenciája ünnepélyt rendezett, és utána pénzt gyűjtött. Montininak nem volt pénze, de titkára sem tudott segíteni; erre püspöki gyűrűjét húzta le és tette a kosárba. Monsignor Maino, az érsekség ügyvédje és az érseki hivatal adminisztrátora, 70. születésnapjára egy láda szivart kapott tőle. Maino meghatva mondta egyik bizalmasának: "Ha az ambroziánus kúria legmagasabb egyházi kitüntetését adta volna nekem szolgálati éveim jutalmául, az sem hatott volna meg annyira, mint ez a szívélyes, annyira emberi és rá olyan jellemző gesztus." - Maino szenvedélyes dohányos volt, míg Montini papi ideálját még egy cigaretta elszívásával sem tudta volna összeegyeztetni. Kardinális Amikor XII. Pius 1953 januárjában új bíborosokat nevezett ki, és a kollégium tagjainak számát megint a szokásos 70-re egészítette ki, Montini minden várakozás ellenére nem volt a meghívottak között. XII. Pius nem törődött a milánóiak kérelmeivel; nem tartott többé konzisztóriumot. Angelo Giuseppe Roncalli, Velence pátriárkája, akit 1958. okt. 28-án a 12. választási menetben választottak meg utódjának, és XXIII. János pápának nevezte magát, azonnal jóvátette ezt a mellőzést: 1958 decemberében Mon- tinit az első helyen hívta meg az újonnan kinevezett bíborosok közé. Utólag nézve gondviselésszerű volt, hogy Montini nem mehetett abba a konklávéba, mely XXIII. János pápát választotta. Ha Roncalli helyett akkor őt választották volna meg pápának - amire nagy tekintélye miatt minden eshetősége megvolt -, ő sohasem hívott volna össze egyetemes zsinatot. Még (a későbbi bíboros) Bea is elvetette egy zsinat időszerűségének gondolatát. Az isteni Gondviselés a milánói érsekségen készítette fel az új bíborost jövendő feladatára: a diplomáciai karizmához hozzánőtt a világ 54
