Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa
aki a XII. Pius nevet vette fel. Montini napirendjén nem változott az új pápa alatt semmi, csak munkája lett több. 1939 áprilisában az új pápa személyes utasítására közvetlen hivatali helyiségei alatt kapott új lakást, hogy könnyebben és gyorsabban elérhető legyen. Maglione új bíboros államtitkár halála után aztán a pápa közvetlen irányítása alatt ő lett az egyedüli felelős a belső egyházi ügyekért. 1939. augusztus 23-án Ribbentrop német külügyminiszter Moszkvában aláírta Sztálin jelenlétében a német-szovjet megnemtámadási szerződést. Ez volt a háború előjele. XII. Pius már másnap dramatikus felhívást intézett a világhoz: "Még van idő! A békével semmi sincs elveszítve, de a háborúval mindent el lehet veszteni!" Több év múltával tudódott ki, hogy a pápa felhívása Montini megfogalmazása volt. Közvetlenül a háború kitörése után Montini saját lakásán rendezett be információs irodát, mely még a háború befejezése után is híreket küldött a hozzátartozóknak a fronton harcoló katonákról, az eltűntekről, az üldözöttekről, internáltakról és menekültekről. Munkatársai főleg németek voltak. 1942 decemberében aggódva hallja a híreket apja súlyos betegségéről. Azonnal levéllel jelentkezik apja betegágyánál, hogy "néhány percre veled legyek, gondolva bátorságodra és kiegyensúlyozottságodra, mellyel példát mutattál nekünk. Szeretetteljes előrelátással fájdalmaid ellenére utalsz az elrejtett javakra és a mai világ végtelen sok fájdalmára." Karácsony másnapján három napra beteg atyjához utazik Bresciába. Ez volt utolsó találkozásuk az életben. 1943. január 12-én halt meg édesapja. Montini épp az olasz külügyminiszterrel, Galeazzo Ciano gróffal folytatott fontos megbeszélést. A politikus így emléketett naplójában: "Okos volt, mérsékelt és igazán olasz. Nem nyilatkozott a hadi helyzetről. Csupán megjegyezte, a Vatikánban félnek, hogy a háború még hosszan fog tartani, és nagyon kemény lesz." S valóban, a háború egyre kegyetlenebb és kérlelhetetlenebb lett. "Egy ajándék - írja özvegy anyjának -, hogy papa most az igazi élet színhelyén van." - Anyja hirtelen halállal négy hónap múlva, május 17-én követte férjét; holtan találták kezében néhány rózsával, melyeket kertjében épp a tőről vágott le. 1952 novemberében XII. Pius kinevezte Montinit vatikáni helyettes államtitkárnak, de nem hívta meg a bíborosi kollégiumba. Ugyanezt a címet kapta Tardini is. Milánó érseke 1954. november 1-én egészen váratlanul jött milánói érsekké való kinevezése. A karácsonyt már titokban Milánóban ünnepelte a fogyatékos gyerekek körében, akik gondozását a FUCl-időkből származó munkatársa és jóbarátja, Carlo Gnocchi szervezte meg. Rómában a diplomaták fájlalták távozását. A francia nagykövet, a diplomáciai kar dékánja így búcsúztatta: "Leginkább szerettük és tiszteltük Önben, hogy a Szentszék miniszterének alakja mögött mindig feltűnt a pap személyisége is." 1955. január 4-én 52
