Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király

6. Alapítványok által létrejött kegyúri jogok megerősítése.

7. Egyházi és világi kegyurak jogainak és kötelességeinek szabályozása.

8. A kegyúri kötelességek felügyelete.

9. Főkegyúri kötelezettségek elmulasztása esetén az átháramlási jog /ius devolutionis/.

10. Plébániai szolgáltatások, párbérek és stólajövedelmek megállapítása.

11. A plébániai rendszerek megállapítása.

12. Alsó- és felsó'rendú egyházi javadalmasok kongruájának megállapítása.

13. Egyházi javadalmak alapítása /erectio/.

14. Egyházi javadalmak megváltoztatása /innovatio/

a. áthelyezéssel /translatio beneficii/,

b. megváltoztatással /mutatio vi erectionis/,

c. . feloszlatással /divisio vei dismembratio/,

d. beolvasztással /incorporatio/.

15. Egyházi javak megszüntetése /suppressio/.

16. Egyházi alapítványok jóváhagyása.

17. Egyházi alapítványok felügyeleti joga.

18. Rendelkezési jog a Katolikus Vallási Tanulmányi és Egyetemi Alap fölött.

19. Megszűnt templomok, kolostorok és egyházi intézmények vagyona fölötti rendelkezés.

20. Egyházi vagyon megterhelésének vagy eladásának jóváhagyása.

21. Az interkaláris (időközi) jövedelmek feletti rendelkezés.

22. Nagyobb egyházi javadalmak zár alá vétele /sequestrum/.

23. Szerzetesrendek engedélyezése.

24. Szerzetesrendek megszűntetése.

XIII. Kelemen írásunk elején idézett kiváltságlevele tehát csak a történelmi fejlődés egyik jellegzetes állomása volt. A múltra vonatkozólag nem bizonyított semmit, hiszen azt mondta, hogy a királyi főkegyúri jog - mint szokásjog vagy pápai privilégium - eredete ismeretlen ("cuius quidem sive consuetudinis, sive privilegii fons, et caput ignoratur"), a jövőre vonatkozólag pedig kikötötte, hogy ebből a puszta címből különleges joghatóságot levezetni nem lehet ("hunc titulum, non eum quidem indicem Potentiae ac Dominatus"). Ennek ellenére a bécsi udvar megpróbálta a királyi püspökkinevezési (illetve megnevezési) jogát még a segédpüspökökre is kiterjeszteni, és az apostoli címet az osztrák császárra is átruházni. (Eckhart, Adriányi 118.)

A főkegyúri jogok a Habsburgok után

A köztársasági államforma kikiáltása és IV. Károly király trónfosztása után már négy nappal, 1918. november 20-án a magyar püspöki kar úgy döntött, hogy a főkegyúri jogoknak szünetelniük kell (Csizmadia 1966,268). XV. Benedek pápa 1921. november 21-én allokuciójában hangsúlyozta, hogy a régi magyar királyság megszűnésével a királyi főkegyúri jogok, illetve privilégiumok is megszűntek, és ezeket egy utódállam se igényelheti magának. Pietro Gasparri bíboros államtitkár pedig későbbi inszisztálásokra kijelentette: "A Szentszék annak idején, ha Magyarországnak ismét lesz megkoronázott apostoli királya, kész tanulmányozni, ‘hogy milyen jogok illetik meg a királyt ebben a kérdésben" (Csizmadia 1966, 291).

34