Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztusnak helytartója"
hinnie kell), hogy a római püspök az egész egyház feje és legfőbb pásztora; hogy legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egész Egyházra nézve; továbbá hogy tévedhetetlen, mikor mint az összes knsz- tushívők legfőbb pásztora és tanítója egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást végleges módon elfogadandónak hirdet ki. Ezt a dogmát újra meg újra meg- vallja és a püspökök testületére vonatkozó tanítás keretében kiegészíti a II. vatikáni zsinat a ’Lumen gentium ’ kezdetű dogmatikus határozatában (a 22- 27. pontokban; főleg a 22. pont 2. bekezdésében, a 25. pont 1. és 3. bekezdésében, és a 27. pont 1. bekezdésében). A pápa és Jézus A pápa főségének és csalhatatlan tanítói hatalmának dogmája azonban még nem érteti meg egészen ezt a megdöbbentő címet: "Krisztus helytartója". Budán azért székelt királyi helynök, mert a király Bécsben tartózkodott. A helynökre akkor van szükség, mikor az uralkodó távol van. De Isten nincs távol, "nincs messze egyikünktől sem, mert benne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,27-28). Azt lehetne mondani erre, hogy lehet szükség helytartóra és közvetítőre akkor is, ha az uralkodó jelen van a térben, de távol van az emberi érintkezés vonalán, ha az alattvaló nem jut el a királyhoz, hanem csak annak helyettesével beszélhet személyesen, az közli vele az államfő döntését. Csaldiogy ebben az értelemben sem vagyunk távol az Atyától. Krisztus Urunk által "mindnyájunknak szabad utunk van a Lélekben az Atyához" (Ef2,18); "ezért már nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem az Isten országának polgárai és családjának tagjai" (Ef 2,19), úgyhogy Krisztus által "biztonságos utunk van az Atyához" (Ef 3,12). Az Atya szeret bennünket (ÍJn 4,19), azért közvetlenül beszélhetünk az Atyához, és ő meghallgat bennünket (Jn 16,23), gondviselő erővel és szeretettel formálja mindegyikünk sorsát (Mt 6,25-34), belső vonzásával serkenti bennünk az élő hitet (Jn 6,44). Krisztus által a Szentlélekben az Atya szava bennünk él (Un 2,14), és nincs szükségünk arra, hogy bárki is tanítson bennünket, hiszen belső kegyelmének kenete megtanít bennünket mindenre (Un 2,27). Mégis, Isten úgy műveli üdvösségünket, hogy alkalmazkodik emberi természetünkhöz, hiszen maga alkotta azt. Testben létező szellemi lények vagyunk, ezért az Isten belső, szellemi üdvözítő működése külső, anyagi hüvelyben valósul meg. Az Ige úgy jött közénk, hogy testté lett (Jn 1,14). Isten úgy műveli bennünk az újjászületés, a megigazulás, az újjáteremtés nagy csodáját, hogy a testünket víz mossa meg. Az eucharisztikus Jézus a kenyér és bor színében táplál minket. így közli velünk Isten üdvözítő tanítását is. - Az imént idéztük Szent János szavát, mely szerint "nincs szükségünk arra, hogy bárki is tanítson minket", hiszen a Lélek beszél bennünk (Un 2,27). Szent Pál viszont azt mondja, hogy szükségünk van emberi tanítóra. "Hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? És hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? Hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Azért meg 10
