Szolgálat 83. (1989)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
Átpádfalváról tizenkét teherautó szállította a farönköket, a terményeket és a disznókat a városokba... Áipádfalva túlélte a kezdeti nehézségeket, és fejló'désnek indult. Szelecz Arnold, a "magvetó'bencés", ahogyan az akkori magyar konzul, dr. Boglár Lajos nevezte, a következőket jelentette Pannonhalmára: "A legnagyobb elismerés hangján szóltak a magyarságról 1934- ben, a Szent István-napi ünnep (tízéves jubileum) alkalmával. Úgyszólván az összes brazil újság Sao Paulo államban hangsúlyozta, hogy a magyar bevándorló Sao Paulo államnak s Brazíliának is egyik igen értékes elemét alkotja." (Pannonhalmi Szemle, 1935.III.231.) Az aranykor további statisztikája: Árpádfalván a harmincas években 1500 magyar élt. Egy kimutatás 181 családot említ. Egykori fényképen 104 gyermeket számoltunk meg. A két taneró's iskolának, amely 1928. május 1-én nyílt meg, 85 beiratkozott tanulója volt. A magyar tanító Juhász Lajos volt, a brazil tantárgyakat Marieta Real tanította. Volt ifjúsági kör 25 taggal és labdarúgócsapat. Az első' tíz évben 25 színielőadást rendeztek. 1936. október 25-én "szép magyar ünnepség keretében" felszentelték a katolikus templomot. E sorok írójának jutott a szerencse, hogy negyven évvel ezeló'tt, 1949-ben Árpádfalván ünnepelhette a néppel együtt a község fennállásának 25. évfordulóját. Az egész kolóniától körülvéve áldotta meg a templom előtt a kő emlékkeresztet. Felirata: "Isten dicsőségére emeltették az árpádfalvai R.K. Egyházközség tagjai 1949.". Szép volt, emlékezetes marad. A templomban felhangzott a "Boldogasszony Anyánk", majd a magyar himnusz, és mise után betértünk a templom közelében levő magyar "vendá"-ba egy-két pohár sörre. A beszédtéma: "Szép volt, de 1938-ban szebb volt." Kezdődött a visszaemlékezés az aranykorra. Amit kezdetben nem sejtettek, most már a bőrükön érezték: Jelentkezett az újabb ellenség: a szárasság és a föld meddősége. - Árpádfalva és vidéke valamikor a Parana folyó árterülete volt. A Parana folyó Brazília egyik legnagyobb homokbányája. így Árpádfalva termőföldje nem humusz, hanem homok. A homok, eső hiányában kiéget mindent. Az őserdőt kiirtották, az időjárás kedvezőtlenné vált, a föld erejét vesztette. A termés évről évre kevesebb lett. Az igyekvő-törekvő magyart már nem elégítette ki. Kezdődött az "exodus", a termékenyebb vidékekre és a városokba való költözködés. A szántóföldből legelő le tt, a magyar földművesek helyébe a portugál állattenyésztők léptek. A vidék magyar jellege szép lassan megszűnt. A volt vasútállomásról lekerült a "Colonia Áipád" felirat. Utolsó látogatásunkkor öt magyar család nevét jegyeztük fel: Holló József, Popovics Pál, Sólyom Sándor, Tóth Mihály és Varga Ferenc. Megemlítésre méltó méga magát szlováknak valló, felvidéki illetve erdélyi származású hűséges Furis család. - "Kihalni fájdalmasabb, mint meghalni." Kögl Szeverin O.S.B. C.P. 9112 1051 Sao Paulo Brasil 89
