Szolgálat 83. (1989)
Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk
ságot megvetem. Nem akarok többnek látszani, mint ami vagyok. ígéretemet állom. Vigyázok mások jóhírére. Nem pletykázom, nem sug- dolózom mások hibáiról. Úgy mérek másoknak is, mint magamnak. Istenem, életem központja, ezt mind Érted tettem! Ez a válaszom szere- tetedre, vágyaim tárgya és beteljesítője. Ezzel befejezte imáját. - Várta a visszhangot. Isten válaszát. Erre a teljesítményre csak dicséret jöhet. - De Isten hallgatott... Az imádkozó ember döbbenten szólt: Uram! Hát semmit sem felelsz ezekre az eredményekre? - Isten nem felelt, csak ránézett az imádkozóra. Az egyre kényelmetlenebbül érezte magát Isten tekintete alatt. Szeretett volna eltűnni. De hogyan, hová? - Igyekezett kijutni a templomból. Isten szíveket és veséket átvilágító és vizsgáló tekintete követte. Nem menekülhetett... Csak a templom ajtóig jutott. Ott térdre esett és hagyta, hogy Isten a szívébe világítson. A fény nyomában ez a könyörgés szakadt föl leikéből: Istenem, légy irgalmas hozzám, szegény bűnöshöz! Arcra borulva, mellét verve ismételte a szavakat. Ez megnyugtatta. És megigazulva távozott... Alexia OLYAN SOKAN KERESIK AZ IGAZSÁGOT Mutasd meg nekik Jézus! Barátom, felfedezted-e már az Istent? Megélted-e már a mennyországot? Nem arra a halovány Isten-fogalomra gondolok, ami majdnem minden emberben él. Hanem arra az örömteli felfedezésre, amiről az evangélium beszél: "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvette a szántóföldet” (Mt 13,44). Barátom, ismered a felfedezés örömét Isten irányában? Megtaláltad-e már Istent úgy, hogy szíved világítani kezdett? - Ha igen, akkor megtaláltad életed kincsét. Aki az igazi, élő Istent felfedezi, az tudja, hogy mit jelent ez a kincs. Tudja, hogy hol rejtőzik élete célja és értelme! Megtalálta élete biztos alapját: béke, öröm és derű honol szívében. Akkor belépett az életedbe az örök, az elpusztíthatatlan. Megélted a Szentet. Ez boldogítja szívedet. Majdnem mindenki keresi az igazságot. Nyugtalanul keresik az élet szántóföldjében a kincset, a boldogságot, a maradandó örömöt. Keresnek és kutatnak. És sokan ténylegesen megélik az Istennel való benső találkozás felemelő pillanatát. Abban a pillanatban "látták", "megélték" Istent. Furcsa, de nemigen talál folytatásra ez a magasztos pillanat. Istent ismét "elfelejtették". Az Isten-felfedezés pillanata elsápadt, elhalványult. Barátom, hogyan is van ez nálad? Megrekedtél-e ennél a csak egyszeri Isten-találkozásnál? Avagy közelebb jutottál Istenhez azóta? A mi időnkben és környezetünkben inkább a kevesek azok, akik Istent tették életük 81
