Szolgálat 83. (1989)
Eszmék és események - Krisztus köntöse (Frére Roger)
KRISZTUS KÖNTÖSE Urunk, Jézus Krisztus, te baráti és alázatos szívű, halljuk tartózkodó hívásodat: "Te pedig kövess engem!" Hívásodból születik hivatásunk, hogy együttesen a közösség paraboláját éljük meg és miután élethossziglan fölvállaltuk ezt a kockázatot, a kiengesztelődés kovásza legyünk az egyház pótolhatatlan közösségében. Add, hogy bátran feleljünk hívásodra, s ne süppedjünk kifogásaink futóhomokjába. Jöjj, hogy> egészen Lelked lehelete éltessen minket, az egyedül lényeges valóság aki nélkül semmi sem bírhatna rá, hogy naponta újra útrakeljünk. Mindenkitől - aki veled szeret és szenved - azt kívánod, hagyja el önmagát, hogy téged követhessen. Ha szükségesnek látod - épp emiatt, hogy veled szeressünk, ne pedig nélküled -, hogy föladjuk egyik-másik tervünket, mert az ellenkeznék a tiéddel, akkor jöjj, Krisztus, és nyiss meg minket a könnyű szívű bizalom előtt, amely tudván tudja, hogy szereteted soha sem múlik el, és hogy a te követésed életünk odaadását jelenti. 1. Krisztus köntösét szőve Az elmúlt tizenöt évben a történelmi kor megosztottságai mellett újabb szakadások támadtak a keresztények között. Megnőtt azok száma, akik semmiféle érdeklődést nem tanúsítanak Isten népének látható közössége iránt, olyannyira, hogy az új irányzat, az alkalmazkodás jegyében, néha még magasztalni is illik az ellentéteket és szakításokat. Vajon eléggé tudatában vagyunk-e annak, hogy ha bekövetkezett a megoszlás, akkor bizonyos ponton túl már nem lehet föltartóztatni a széthullás folyamatát? Visszautasítani a mások ellen irányuló bárminemű gyanú- sítgatást, hogy ilymódon elősegítsük az egymástól elszakadt emberek kien- gesztelődését - ez harcba kerül. Küzdenünk kell, fáradhatatlanul újrakezdve, tiszta szívvel, sohasem számításból, megalkuvásból vagy titkos egyezkedések alapján. A kiengesztelődésre törekvés persze nem könnyű út. Ha elzsongatná az embert, ha elaltatná energiáit, bénító reménytelenségbe űzve őt, akkor a valódi kiengesztelődésnek épp az ellenkezőjéhez vezetne. A keresztények egysége mozgalomnak az volt a feladata, hogy kiengesztelje a megosztott keresztényeket. Biztató nekilendülések után most mégis zsákutcába jutott. Az egységről szóló megbeszélések folytatódnak, a keresztények mégis párhuzamos, külön utakon haladnak. Semmi több. Manapság az ellentétek magasztalásának divatja múlóban van. így az egységes mozgalom kiutat találhatna a zsákutcából. De még a pusztában járunk... A szikkadt sivatagban Isten szól, a maga nyelvén, nem a miénken. Voltak, akik őszintén keresték a kiutat ebből a zsákutcából, de olyan gyökeres változást hozó lépéseket tettek, hogy ezek következtében elszakadtak Isten népének közösségétől. Mások hasonló jószándékkal kísérleti léggömböket eregettek föl. Tudatában voltak a kockázatnak, hogy nagy magasságban ezek szétdur73
