Szolgálat 83. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Hitoktatás gyakorlata
ÉLET A PLÉBÁNIÁN Teleki Béla A HITOKTATÁS GYAKORLATA Talán hasznos lehet, ha szemügyre vesszük néhány európai ország hitoktatói gyakorlatát. Bizonyos, hogy egységes mintát nehezen találunk, hisz a hittant mindig a helyi körülményekhez kell szabni. Éppen ezért tanulhatunk egymástól. Hollandia, Franciaország és Ausztria jelenik meg szemünk előtt. Kimerítő ismertetőt nem nyújthatunk, csak a lényeges és tanulságos jelenségekre összpontosíthatunk, hogy mindegyik ország gyakorlatából kiemeljük a sajátságosat. 1. A hitoktatás Hollandiában Hollandiában kétféle, teljesen egyenrangú és az államtól egyformán támogatott iskolatípus létezik: a magán- és a nyilvános iskola. A kb. másfél millió iskolából több mint egymillió magán (főképp a katolikus és a protestáns egyházak vezetése alatt), s csak kb. 450.000, a polgári közösségek által alapított nyilvános tanintézmény. Az állam a tantervek laza kerettervét szolgáltatja, és csak azt ellenőrzi mindegyik iskolatípusban. A katolikus szülők gyermekeinek 95%-a katolikus iskolába jár. a) Hosszú ideig az iskolai hitoktatás a plébános vállát nyomta. Ő volt a hitoktató i s. Az iskola készítette elő a gyermekeket gyónásra, elsőáldozásra, bérmálásra, és vezette őket misére, körmenetre stb. Püspöki tanfelügyelők ellenőrizték a munkát. Fordulatot jelentett 1964, amikor a Felsőbb Kateketikai Intézet (Nijmegen) kiadta a "Mai iskolakatekézis alapjait" (Grondlijnen voor een ver- nieuwde rehoolkatechese). Eszerint az iskolai katekézis is szerves része a lelkipásztorkodásnak, azaz a hitoktatás létünk megvilágítását jelenti a hit fényével, nem pedig pusztán ismeretek közlését vagy felkészítést vallásgyakorlati ünnepekre (pl. elsőáldozás). Egyszóval a diákok egész életét, életvitelét összefogni, mint kovász a lisztet. Nemcsak a hitoktatás teológiai szempontjait veszik figyelembe tehát, hanem a pedagógia, pszichológia és szociológia vívmányait is hatásosan beépítik a munkába. Az is jellemző erre a fejleményre, hogy mindinkább civilek veszik át a hitoktatást, s a plébánosnak marad a munka egyengetése és ellenőrzése. 1966-ban a hitoktatás felsőfokú ellenőrzését a Holland Katolikus Iskolatanács kapta feladatul. Ezzel az egyes egyházmegyék is megszabadultak a súlyos tehertől és a hitoktatás országos összhangja is biztosítottabbnak tűnik, mint azelőtt. A plébániai iskolarendszer is változik. Iskolaalapítványok veszik kézbe a katolikus iskolákat és iskolaközpontokat létesítenek. A katolikus iskolák tanítói a Katolikus Pedagógiai 56
