Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Fehér Gyula: A francia Don Bosco

lett a még életben lévő nővér Brottier atya kérésére az árvaház "lelki keresztanyja".

Szent Teréz, aki még életében imádkozott a műért, 25 év múlva hivatalosan is a védnöke lett. Eleget is tett a megbízatásnak. 1924. július 13-án helyezték el az alapkövet. 1925 karácsonya óta már naponta bemutatták benne a szentmiseáldozatot. Az ünnepélyes felszentelést Verdier bíboros végezte 1930. október 5-én. Évente 30-50 ezer párizsi zarándokolt ide a nagy gonddal megszervezett ünnepségekre.

Szent Teréz gondoskodott a mű anyagi alapjairól is. A sok imameghallgatás - mindegyik egy-egy csoda - vonzotta az embereket, és hálából adományokkal halmozták el az árvaházat. Híre ment, hogy amit Brottier atya árvái kérnek Szent Teréztől, azt mind megadja. A meglepetések napirenden voltak. Brottier atya már nem is lepődött meg. A maga részéről mindent megtett: jótevőhálózatot épített ki személyes leveleivel, de ugyanakkor tudta, hogy a felkért védőnő csodával határos módon is gondoskodik árváiról.

Az épületek bővítésével egyre több árvát fogadhattak be. Számuk az atya életében 170-ről 1400-ra emelkedett. Vidéken is alapítanak házakat. A városi árvaházakban szakmunkásokat képeznek ki, saját műhelyeikben. A vidéki házakban földművesek készülnek az életre. Brottier atya leleményessége lehetővé teszi, hogy keresztény családok is befogadjanak árvákat az inasévek elején. Tovább fejleszti a Roussel atya idején megkezdett "Elsőáldozók Művét": elhagyott gyermekek részére benntlakással egybekötött elsőáldozási előkészületet tartanak egész életre kiható záróünnepséggel.

Brottier atya modern a szó igazi értelmében. Sokak botránkozására még a metró-falragaszokat is felhasználta Isten ügyében. Miért ne? Csak anyagi hirdetéseket olvassanak a metró utasai? Nagy hozzáértéssel kezelte a hírközlés eszközeit. "Jó mozi" mozgalmat indít, és árvaháza keretében olcsó mozit nyit, amelyben erkölcsileg kifogástalan, nevelő értékű filmeket vetítenek. Több újságot ad ki: árvái, a missziók érdekében stb. Lapjával volt növendékeit is összetartja. Megindítja az első, valóban izgalmas missziós gyermekújságot is. Katonai kitüntetéseit és a becsületrend keresztjét is csak azért hordja, hogy igazolja: a jó katolikus jó hazafi.

Híres mondásai: "Vagy hiszünk, vagy nem hiszünk. Ha hiszünk, viselkedjünk úgy, mint a hívő, és reméljünk Istenben behunyt szemmel."

"Imádkozni és cselekedni kell, így hordjuk el a hegyeket. Őszintén kell belefogni, és bízni kell Istenben." "A megpróbáltatások elmúlnak. Ötvenezer év múlva a mennyben leszünk, nem leszünk már fontosak, de érdemeink megmaradnak."

Ez a tevékeny pap mindvégig megmaradt szemlélődőnek. Szó szerint elemésztette magát a szeretet művében. Betegsége már 1933-ban jelentkezett. Szíve rendetlenkedett. Annyi terv zsongott a fejében, hogy bevallása szerint még tíz évet szeretne élni. A dakari székesegyház felszentelése napján ágynak esik. Az árvák őrváltásban imádkoznak atyjuk életéért.

46