Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Németh László: Keresztény közösségek formálása a Fülöp-szigeteken
plébániahálózat kiépítésére, ehelyett az egyházi alapközösségek szervezését célozza. Ez az okmány jelentó's fordulatot jelentett a misszionáriusok számára is. Az első időszak nagyrészben - amint már láttuk - a plébániák létrehozásával és a helyi egyház egyházjogi kialakításával foglalkozott. Ezzel szemben a jelenlegi lelkipásztorkodás és missziós munka a kisközösségeket tartja szem előtt. A változást több nyomós ok indokolja.- Nagy a paphiány, s magas a népszaporulat. 1945-ben még csak 26 millió lakosa volt a szigeteknek, míg ma (1989) több mint 59 millió. A papok száma nem növekszik ilyen arányban.- Elterjedtek a "mamutplébániák" országszerte. Városokban nem ritkaság az 5o-100 ezer főt számláló plébánia, csak 2-3 pappal, de vidéken is egy-egy plébániához néha 30-50 kápolna is tartozik, óriási területtel, ismét csak 1-2 pap vezetésével.- A lelkipásztori tevékenység - az említett okok miatt - felületes, töredékes és személytelen. Ám a lakosság nagyra értékeli a személyes kapcsolatokat. Mielőtt behatóbban foglalkoznánk a másodlagos evangelizá dóval, kanyarodjunk vissza az elsődleges missziós tevékenységhez. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy csak kb. a lakosság 6%-a nem tartozik valamelyik nagyobb egyistenhívő vallásos közösséghez. Az Egyház elsődleges evangelizációs tevékenysége rájuk irányul. A kis közösségek felépítése is hasonló az előző korszak medelljéhez: az első feladat a hegyi törzseg megtelepítése. Ez a törekvés kétféle célt szolgál: lehetővé tenni a törzslakók evangelizációját és megmenteni őket a kipusztulástól. Lelki- ismeretlen vállalkozók ugyanis könyörtelenül irtják az erdős területeket, ahol a törzsek nagy része lakik. Áz "üzlet" érdekében nagyon sokszor törvénytelen eszközökkel űzik el a bennszülötteket, hogy birtokba vehessék azok területeit. Bár a törvény tiltja ezt az eljárást, a gyakorlatban az állam nem sokat tesz a védtelenek érdekében. Sokszor az Egyház az egyetlen védelmezője ezeknek a szegény embereknek. Településalapításkor a misszionáriusok néha már előre faházakat emelnek, ahova meghívják a törzslakókat. A falvak nem nagyok: 30-50 család számára tervezettek. Nagyon fontos része a nevelésnek a földművelés fortélyainak elsajátítása. Ami a vallást illeti, az elején évekig nincs valami sok "keresztény tanítás", csak a laikusok és papok jó példája hívogat a keresztség felé, az emberek szabad elhatározásuk szerint a saját vallásukat gyakorolják, vagy néha látogatják a hittanórákat. A megtérés hosszú folyamat eredménye. Sokszor a közösségek felépítése sokkal könnyebb, mint a lakosok megnyerése az Egyház számára. A másodlagos evangelizáció nagy mértékben az egyházi alapközösségekre irányul. Természetesen ez nem jelenti, hogy a plébániaközösségek kiépítését elhanyagolják. Habár a püspöki kar csak 1977-ben adta ki az első hivatalos dokumentumot az egyházi alapközösségekről, ezek már jóval előbb léteztek az ország bizonyos részein: a délvidéki Mindanao szigeten 40
