Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Németh László: Keresztény közösségek formálása a Fülöp-szigeteken
különböző rendek sokszor a kormányzók és a katonaság segítségével kis településeket alapítottak. Ha a katonaság is részt vett az alapításban, a munka sokkal gyorsabban ment, de az eredmény rosszabb volt: a települések addig álltak fönn, amíg a katonaság jelen volt, a megtérések félelemből történtek (természetesen nem mind, de nagyobbára). Jobb eredményeket mutattak fel a szerzetesek ott, ahol a letelepülés jószándékkal ment. Ezek a kis települések 30-100 családot számoltak. A szerzetesek először is nagyjából felmérték a település főbb épületeit, kápolnával a közepén és, paphiány miatt, hátrahagytak egy vagy több laikus misszionáriust (a fiúk a városi iskolákból). A nomád törzseket rajtuk keresztül lassan a helységekhez szoktatták. Amikor a szerzetesek kipuhatolták, kik is voltak a törzsvezetők, őket nevezték ki a település vezetőivé a már ott levő laikus misszionáriussal egyetemben. Ezek a vezetők zömmel nem voltak keresztények, de nagy népszerűségnek örvendtek és köztiszteletben álltak. Időnként egy vagy több pap látogatta meg a településeket és földművelésre, vallásra tanította az ott lakókat. Ha megtanulták művelni a földet, a nomádok nagy része letelepedett. így vezették be a szerzetesek a kakaó, kávé, kukorica művelését. Ezek a kis közösségek lassan megtéréshez vezettek. A már megkereszteltek számára vallásos továbbképzés volt biztosítva (nagyon szegényes és felületes, de mégis valami). Vasárnaponként, amikor nem volt pap, aki misézett volna, a laikus elöljárók vezetése alatt az egész település közös imára jött össze. Az istentisztelet nagyrészt imák és parancsolatok mondásából állt: miatyánk, üdvözlégy, hiszekegy, tízparancsolat és más parancsolatok hangos elmondása. A közösségek pénteken is össze szoktak jönni imára. Az elöljárók nemcsak vallási, hanem világi dolgokban is döntő szerepet játszottak: pereskedésben, ügyes-bajos dolgok intézésében stb. Fontos szerepet játszott a közösségformálásban a helyi nyelv használata. Alig 30 évvel az első misszionáriusok megérkezése után a domonkosok már 1593-ban kiadták az első spanyol-tagalog kétnyelvű katekizmust. A tagalog Manila környékén a legtöbbek által beszélt helyi nyelv. Sajnos a városokban és iskolákban csak a spanyolt tanították, így a könyvek fordítása nagy nehézségekbe ütközött, később majdnem teljesen feladták. A helyi papság nevelése volt a spanyol missziós munka leggyöngébb pontja, bennszülött papság nélkül pedig igazából nem beszélhetünk viruló keresztény közösségekről. Több nyomós oka volt ennek a sajnálatos helyzetnek: nagyszámú hivatások Spanyolországban, rossz tapasztalatok a bennszülött papsággal Mexikóban, a bennszülöttek lenézése. A missziós munka elején a spanyol rendeknek elég hivatásai voltak, hogy betelepíthessék a nagyobb központokat. Az első fülöp-szigetieket (nem spanyol származású bennszülötteket) csak 1702-ben (!) kezdték elfogadni papneveldébe Manilában. A kezdő és biztató eredmények azonban 1776-ban tragikus véget értek. 1768-ban a jezsuitákat kiűzték a szigetekről, rengeteg iskolát, missziós települést és plébániát hagyván maguk mögött. A spanyol király 1774-ben világi papoknak adta a volt jezsuita plébániákat, a püspökök pedig - hogy betöltsék az üres helyeket - pár hónapos'felületes kiképzés 38
