Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Tíz év és negyvenegy szolgálati út (Sz.)
mondotta a pápa. A keresztény és nem keresztény vallások 20 képviselőjét intette, hogy Assisi szellemében lépjenek tovább: imádkozzanak és dolgozzanak a békéért! Fogjanak össze az ember joga és méltósága védelmében! Afrikai útját május 6-án reggel Lilongweben szentmisével zárta a Szentatya. Szentbeszédében öt problémát érintett: a munkanélküliséget, a politikai menekültek kérdését, a megtérés nehézségeit és a Krisztushoz való hűség szükségességét. Sokan a szabados életmódot hirdetik "De én - mondotta - felszólítalak titeket, szálljatok magatokba. Vegyétek észre hagyományaitok gazdagságát, fedezzétek fel hitetek értékeit... Ebben találjátok meg az igazi szabadságot, mert itt van Krisztus, aki elvezet titeket az igazságra." Sz. TÍZ ÉV ÉS NEGYVENEGY SZOLGÁLATI ÚT A római "II Tempo" napilap (II T) 1989. május 6-án megszólította II. János Pál pápát (Pápa), afrikai útja — 41-ik külföldi utazása - után. Az alábbiakban a beszélgetés részleteit közöljük. II T: Az utazások kifejezik az Egyház zsinat utáni önmegvalósítását? Pápa: Éppen ezt akarom mondani. Bizonyos, hogy ennek kifejezésére léteznek egyéb utak, eszközök is. A püspöki szinódus pl. kiemeli a kollegiális felelősséget. De idővel mindjobban ráébredtem az apostoli utazások jelentőségére a zsinat utáni fejlődés érdekében. Különösen Európában két irányzat alakult ki, amelyek rossz gyümölcsöket is teremtek. Az egyik a "haladó folyamat", amely már a harmadik vatikáni zsinatról álmodik. Lefebvre érsek képviseli a másik áramlatot. Persze nemcsak ő. Mások is - buzgó papok és világiak - félnek attól az "újtól", amit a II. Vatikánum képvisel. Zarándoklataim éppen azt szolgálták, hogy7 behatoljak az Egyház szívébe, az Isten népének valóságába. Ezek az utazások akadályozták meg azt, hogy bevonjanak a "jobb" és "bal", a konzervatív és progresszív vitába . Zarándoklataim hozzájárultak ahhoz, hogy egyensúlyt vigyek a zsinati reformok megvalósításába - természetesen a hagyomány fényében. Ennek következtében a két említett áramlat - bár nem tűnt el teljesen - legalábbis az érdeklődés peremére szorult. IIT: Az utazások meghatározott szerepkört nyertek. Azért is, mert a pápai tanítóhivatal a pusztán "hirdetőtől" az "átélt" irányába fejlődött... Pápa: A szavak mögött tényleg ott áll a jelenlétem is, mint az illető néppel, nemzettel való szolidaritásom, történelmükben való részvételem látható jele. Direkt, azonnal észlelhető tanúságtétel is ez. Amikor pl. Hiros- himában beszélek a békéről, ezzel üzenetem ezerszeres hangsúlyt kap... II T: Problémát jelentett az egyetemes egyház... Pápa: Az egyetemes egyház és az, hogy miképpen tehetnénk láthatóvá. A teológiában, különösen az ortodox egyházban, létezik bizonyos hajlandóság az Egyházat a helyi egyházra korlátozni. De az Egyház már Jeruzsálemben úgy jött létre, mint egyetemes egyház... Azt hiszem, hogy' utazásaim erőteljesen hozzájárulnak ahhoz, hogy' az Egyház egyetemes jellege láthatóvá váljék... 68
