Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk
jellemző könnyedséggel fordítottál egy lapot életem könyvében és minden más megvilágításba került. Igazán az utolsó órában. Amikor már alig bírtam a kilátástalanságot, s a rám zúduló események majdnem összemorzsoltak. Akkor egyszerűen kivettél az időből. Betegágyba helyeztél. Levettél rólam minden gondot és félelmet. Még üdvösségem gondját is. Egészen érezhetően átvetted az irányítást. Csodálatos volt! Megpihenni gondviselő szeretetedben. Átélni, hogy valóban pajzs és páncél az Úrnak hűsége. Szereteted átölelt. Nem férkőzhetett hozzám semmi ártalmas. Jó volt látni az utat, amit egyengettél számomra. Megértettelek. Megértettem mindent. Főleg azt, hogy nagyon szeretsz. Régen bolyongtam már az értelmetlenség útvesztőin, irány és fény nélkül. Hiába kiáltottam Hozzád a mélységből. Nem küldtél visszajelzést. Kétségbeesésemben balgaságokra akartalak rábeszélni. Milyen jó, hogy nem hallgattál meg! - Mit tudhattam én a Te terveidről... Pedig akkor már készítetted számomra atyai szívvel a kimenetelt. De milyen kimenetelt! Megtaláltad a legjobb megoldást, amit én kigondolni sem tudtam volna. Megdöbbent, imádatra késztet, amit velem tettél. Kitártad az ajtókat. Ömlik a fény mindenfelől. Van remény, van újrakezdés. Köszönöm! Köszönöm a több hetes csendet, amelyben csak Te beszéltél hozzám. A békét, amit küldtél. Köszönöm a gondoskodást. Az átvirrasztott éjszakákat és a fájdalmakat: hűséged és szereteted jeleit és követeit. A zsoltárossal kérdezhetem: Az Úrnak hogyan viszonozhatom irántam való sok kegyét?... "Hálaáldozatom elhozom neked, Uram, segítségül hívom neved" (116. zsolt.). "Az Urat zengem, szívem csupa hála. Beállók az igazak tanácsába, gyülekezetébe. Csodás az Úr sok műve! Döbbenten szemlélődik, aki bennük örömét találja. Erő, fényesség minden tette. Fennmarad igazsága mindörökre" (111. zsolt.). AIcxib KEMÉNY PARANCSOLAT Századunk nagy katolikus papköltője, Sík Sándor, kinek születése 100. évfordulóját ünnepeljük, Kemény parancsolat c. versében csodálatos bölcsességgel mutat rá az ’’elkötelezett" lélek tennivalóira. Első lépésnek a benső szabadságot jelöli meg, mikor az Úr meghív külön hivatásra: 1. Akarom, hogy szabad lcgy. Oly könnyű és szabad, Mint fényben és illatban megillanó madárka. Hogy úgy fürödj belé fiatal napsugárba, S légy mint a lepke szellő' s a vidám virradat. Ezt a szabadságot, ezt a mindentől és mindenkitől való szakadást meg is kell őriznie a kiválasztottnak: 2. Akarom, hogy szabad légy. Hogy mint egykor kiléptél, Bot és köpenyeg nélkül, szökdelve, könnyedén, Dallal és bizalommal, az útnak kezdetén, Akarom: menj, s ne állj meg az út koldus felénél. Igen. A meghíváskor, az "útnak kezdetén" valóban olyanok voltunk, mint "fényben és illatban megillanó madárka", "mint a lepke szellő s a vidám 83
