Szolgálat 82. (1989)
Élet a plébánián - Baranyi Imre: A lelkipásztori arcél
lelkipásztor és a mindenkori ember között nem a kereskedelmi szellem, nem a puszta kötelességtudat, még csak nem is pusztán a felelö'sség, hanem a szeretet: nem a szó bemocskolt értelmében, hanem isteni dicsőségben ragyogó valóságában: "mert az Isten szeretet" (ÍJn 4,8). Jézus azért könyör- gött: "hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennünk legyen, és én is bennük legyek" (Jn 17,26). 2. A papi arcéi II. János Pál mondása: "Az evangelizáció annyit jelent, mint segíteni a másikon, hogy megtalálja önazonosságát Jézus Krisztusban." Érvényes ez a lelkipásztorkodásra is. A dél-amerikai püspökök 1979-es konferenciájának mottója: "participáció és kommúnió" "Pueblai teológia" néven kelt világkörüli útjára. Kifejezi, hogy Jézus Krisztus részt vállalt életünkben: az ember bűnét magára vette és meghalt miatta a kereszten (participáció). Másrészt Jézus mindig itt van velünk és értünk (kommúnió). Elfogadhatjuk Jézus szeretetét és Isten üdvöt hozó tettét Jézusban. A pap lényege: jel (vö. Mt 10,22; 2Kor 5,10-20), a krisztusi participáció és kommúnió eleven jele. A bűneinket magára vállaló és a köztünk, velünk és értünk élő Jézus jele. Az Újszövetség népe "apostolokra és prófétákra" (Ef 2,20) épült, elsősorban a "12"-re. Ok az "Isten népének", "Krisztus testének" alapkövei. S ez nemcsak az egyház alapításának idejére érvényes, még az "új Jeruzsálemben" is szerepelnek (Jel 21,14). Maga Krisztus részesíti őket hatalomban" (Mk 3,14-15 és Ef 4,11). Ó alapítja a szolgálatokat. A "közösség tagjai közül nem önkényesen választja őket. A pasztorális levelekből világos, hogy a felhatalmazottak adják tovább a hatalmat (Tit 1,5) utódaiknak, eközben a közösségnek tanácsadói és kijelölői szerepe lehet. Pál példája útmutató: Jézus által kijelölt és felhatalmazott irányítója ő a közösségnek, egységesítő hatalommal gyűjti egybe a sokszor nagyon is széthúzó elemeket és nekik a krisztusi egységet közvetíti (lKor 1,13; 2,1; 2Kor 4,5; 5,20...), kiegyenlíti az "erőseket és a gyengéket" (lKor 8; Róm 14,1- 15,6). É "hatalom" nélkül a karizmák elvesznének (2Kor 4,7). Ez a szolgálat, az Istenember sorsában való részvétel (Fii 3,7-15) krisz- tológiai hatalom hordozója (2Kor 10,4), példakép Isten népe számára (lKor 11,1). Krisztussal keresztre van feszítve, Krisztus él benne (Gál 2,19- 20). Azaz Isten szeretetére teljes válasz, "igen" a pap (2Kor 5,14). Az Atya már az anyaméhből kiválasztja, hogy benne Fiát nyilatkoztassa ki (Gál 1,15- 18). Szolgálata a testvérek javára egész a vérontásig kötelezi (Fii 2,17), úgy hogy "sóvárog" a testvérei után Jézus szeretete miatt (Fii 1,8). Alapja a Krisztus iránti személyes szeretet:" Szeretsz engem" (Jn 21,15). Éz "conditio sine qua non". (ITim 1,11; 2,3-7). Papság = szoros Krisztus-követés Krisztus feladatának végrehajtására, annak - nem egyedüli - jele a cölibátus. 3. A papi szerep Beszélünk a "papi szerepről", a "papi arculatról". Ez azonban nem jelenti azt, hogy a papi jellemvonások teljesen a kor és korszellenj függvényei, vagy 60
