Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A hűség, elkötelezettség útjain
TANULMÁNYOK Nemeshegyi Péter A HŰSÉG, ELKÖTELEZETTSÉG ÚTJAIN "Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég erőssége. Hűséged nemzedékről nemzedékre száll" - hirdeti a zsoltáros (119,90). Isten a hűséges szövetséges. Szövetsége ingyenes ajándék, tartósságát évezredek szavatolják. Isten "Izrael sziklája" (MTörv32,4): szavai igazak, ígéretei szilárdak, hűsége rendíthetetlen. Elvárja, hogy "jegyese", a választott nép, a szövetség népe ugyancsak a hűség kötelékével ragaszkodjon hozzá (Oz 2,22). Mivel azonban Izrael nem lett hűséges, Isten másik "Szolgát" választott, akit Leikével betöltött (íz 42,lkk). Jézus Krisztus ez, aki teljesíti az Atya akaratát. Benne valósul meg az Újszövetség, benne váltja be Isten minden ígéretét (2Kor 1,20). Benne hívott meg minket is "Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Úrunknak közösségébe" (lKor 1,8). Nekünk Krisztus hűségét kell mintáznunk halálig tartó állhatatossággal. Nehézségeink közepette számíthatunk reá. "Ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele,... de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg" (2Tim 2,11-13). Krisztus tanítványait keresztényeknek hívjuk, ami annyit jelent: olyanok, mint Krisztus. Hűségesek Isten akaratának teljesítésében, elkötelezettek, kitartanak a nehézségekben, a kereszten is az Atyához fordulnak. De a "hívek" kifejezés is arra utal, hogy hiszünk és hűségesen élünk hitünk tanítása szerint: "A hívek mind összetartottak... Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (ApCsel 2,44.42). Tanulmányunkban szeretnénk rámutatni a krisztusi (keresztény!), a hívő élet néhány lehetőségére és buktatójára. Feleletet keresünk arra a kérdésre: Hogyan járhatunk a hűség, elkötelezettség útjain? Holtomiglan-holtodiglan A keresztény esküvői szertartás legmegkapóbb pillanata az, amikor a jegyesek esküjüket mondják: "Isten engem úgy segéljen..., hogy a jelenlevő N-t szeretem, szeretetből veszem (megyek hozzá) feleségül..., és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában. Isten engem úgy segéljen!" Sok helyütt az a szokás, hogy ilyenkor egymással szembefordul a fiatal pár, kezet fognak, a pap átköti kezüket stólával, így mondják az eskü szavait. Olyan nagy benyomást tett mindig ez az eskü a jelenlevőkre, hogy a magyar nép nyelvén "esküvő"-nek hívjuk a házasság szertartását. Itt esküszik a két fiatal, mindenki szeme láttára, füle hallatára hűséget, itt kötelezi el magát holtomiglan-holtodiglan. 5
