Szolgálat 82. (1989)
Az egyház szava - A hit és inkulturáció (Nemzetk. Teol. Biz.)
egészen sajátságos tényező az emberiség üdvtörténetében. A kiválasztott nép s a tőle eredő vallásos hagyomány állandó jelentőséggel bír az emberiség számára. 16. Nem, a megtestesülésben nincs semmi rögtönzés. Az Isten Igéje olyan történelembe lép be, amely előkészíti, meghirdeti és előre szemlélteti Őt. Krisztus mintegy előre egyet alkot népével, amelyet Isten éppen arra való tekintettel formált, hogy egykor neki ajándékozza Fiát. A próféták által kiejtett minden szó mintegy előjáték az abszolút Szóhoz, aki az Isten Fia... b) Az Egyetlen katolicitása 18. Bármennyire is egyedi körülmények között öltött testet az Ige - vagyis bármennyire is sajátos a kultúra, amelyik befogadta, alakította és kísérte - elsősorban nem ezt egyesítette magával az Isten Fia. Emberré lett az Isten, s bizonyos módon, emiatt egy fajnak, országnak és kornak a tagja. "Az emberi természet bennünk is roppant méltóságra emelkedett azzal, hogy Krisztus azt magára öltötte, anélkül, hogy megsemmisítette volna. Igen, ő, az Isten Fia, valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor emberré lett" (GS 22). 19. Krisztus fensőbbsége tehát nem különíti őt el az emberi családtól, hanem minden partikularizmuson túl jelenlevővé teszi minden ember számára. "Krisztus ... senkinek és sehol nem idegen" (AG 8). "Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vayg nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gál 3,28), Krisztus tehát éppen úgy hozzánk tartozik (alapvető egyéniségünkben) egyediségünk sokaságában és különbözőségében, mert mindez nélkülözhetetlen emberi természetünkhöz. 20. Krisztus nem lenne igazán részese konkrét emberi természetünknek, ha nem kapcsolódna hozzánk kultúráink különbözőségében és egymást kiegészítő jellegében. Ugyanis, jól vagy rosszul, de a kultúra (nyelv, történelem, magatartás az élettel szemben, különböző intézmények) fogad, amikor belépünk az életbe, alakít bennünket, kísér utunkon és irányít jövőnk felé. Ha titokzatosan az egész világ a kegyelem és a bűn helye, hogyne állna ez a kultúrákra is, amelyek a tulajdonképpeni emberi tevékenység gyümölcsei és csírái? 21. Az Egyházban, Krisztus testében, a kultúráknak egymást kiegészítő szerepe is van, amennyiben a kegyelem és a hit élteti és újítja meg őket. Jól szemléltetik, hogy milyen magas fokon képesek megtermékenyíteni ugyanannak az evangéliumnak a tanításai és erőforrásai az igazság, igazságosság, szeretet és szabadság egyazon elveit, amikor Krisztus Lelke járja át őket. 22. Emlékeztetnünk kell arra, hogy az Egyházat, a megtestesült Ige jegyesét nem stratégiai érdek vezeti, amikor az emberiség különböző kultúráinak sorsával foglalkozik? Belülről akarja éltetni, védeni, a tévedéstől s bűntől megszabadítani - amikkel ni megrontottuk - az igazság és szeretet eme forrásait. Isten helyezte ezeket a teremtett világba mint "semina Verbi", "az Ige magjait". Az Isten Igéje nem idegen világba jön, amikor a teremtmények közé lép. "Minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn" (Kol 1,16-17). 53
