Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Teleki Béla: Holtomiglan-holtodiglan?
való várás", 3. "fölöslegesnek tartják a ceremóniát", 4. "a vallási erkölcs hiánya", 5. a "rossz példa" indokokra hivatkoznak. Szorosan fölzárkóztatják még ezen kijelentéseik mögé a következö'ket: a társadalom leértékeli a családi életet, hiányzik a házasság anyagi alapja, a fiatalok felelőtlenek, erkölcstelen a korszellem és az ilyen egyének bizonytalanok saját érzéseikben. A házasság előtt álló nők a következő okokat tapasztalták: az ilyen egyének ideiglenesnek tartják kapcsolatukat, hiányzik a kölcsönös bizalom, túlzott a szabadság igényük, nem mernek felelősséget vállalni vagy az egyházi szertartást csak formalitásnak tartják. A megkérdezett férjek a következőkkel látják indokolva az együttélést a házasság köteléke és kölcsönös felelősségvállalás nélkül: 1. egyszerűbb így a válás, 2. nem vállalnak elkötelezettséget, 3. nem bírják a "ceremóniát", 4. nincs reális lehetőség a jövőre, 5. rossz példa. Ezek mellett még jelentős helyet kapnak: nem ismerik az erkölcsi szabályokat, nincs anyagi (lakás) alap, hitetlenség, önzés, függetlenség-igény. A fiúk a házasság megkötésétől való idegenkedést ezen okokban látják: nincs elkötelezettségük, előre megengedettnek veszik, biztosra akarnak menni, félnek a felelősségtől, valamint az önzés és divat. Mind a négy csoportnál az okok között szerepel a f é 1 e 1 e m: a kötöttségtől (asszonyok), elkötelezettségtől (férjek) illetve felelősségtől (fiatalok). Három csoportnál (nők és férjek) említést nyer az idegenkedés a szertartásoktól (érdekes, hogy mind "ceremóniát" mondanak!) Az asszonyok és a férjek ötödik helyen említik a rossz példát.A lelkipásztorok tehát ezen a három úton indulhatnának a megoldás felderítésére. 2. Szálljunk a mélybe Ha azt állítjuk, hogy a hűtlenség valamint a házasságkötéstől való idegenkedés legfőbb okai a félelem (a kötöttségektől, elkötelezettségtől, felelősségtől), idegenkedés a szertartásoktól és a rossz példa, bizonnyal erősen leegyszerűsítettük a bonyolult valóságot. Az azonban bizonyos, hogy jó irányban tapogatózunk. Tanulmányunkban mást nem igen tehetünk. Fritz Rieman "A félelem alaptípusai" c. művében (1987) rámutat arra a tényre, hogy a félelem az egyik legalapvetőbb érzésünk. Tulajdonképpen nem létezik élet félelem nélkül: tevékenységre késztet, másrészt viszont bénít. Akkor lép fel, amikor olyan helyzetbe kerülünk, amihez nem nőttünk fel: ismeretlen, új, mint pl. a partnerkapcsolat és házasság. A kellő felkészülés elmaradását is jelzi: önbizalomhiány, fogyatékos nevelés, szegényes emberismeret. Tulajdonképpen a félelem négy alaptípusára mutathatunk rá: a skizoid, a depresszív, a kényszerképzetes és a hiszteroid személyiség félelmei. Egy- egy alaptípuson belül a félelem - erőssége szerint - személyenként változik az egészen normális félelemtől a betegesig. A skizoid személyiség tart az odaadástól, feloldódástól, énje elvesztésétől. Hány házasság sírját ásta már meg ez a jelenség, hisz a boldog 30
