Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Hűség és a személyiség kiteljesedése
mezzük. Ez a magyarázat azonnal módosul, ha eszünkbe jut, hogy a Szentírás gyakran beszél Isten féltékenységéről. A féltékenységnek van tehát pozitív szerepe is. Tényleg úgy látszik, itt is érvényesül az az igazság, hogy a természet bölcsebb saját fiainál. Amikor szükségesnek tart valamit, azt igyekszik minden eszközzel biztosítani. Ha úgy találja, hogy önmaga fenntartása érdekében szükséges a házastársi hűség, akkor azt védi minden lehető eszközzel, fegyverrel. Egyike ezeknek a fegyvereknek a féltékenység. Elsődleges célja a hűség megőrzése a vetélytárs kiiktatása által. A hűség isteni eredete Nem hiszem, hogy a Szolgálat olvasóit túlságosan meggyőzné a fönti "biológiai érvelés". A hűség ennél biztosan jóval több, és eredetét valamint alapjait valahol egészen másutt kell keresnünk, nem a biológiában. Persze azért jó tudni, hogy az, amit mi erénynek nevezünk, természetünk sóhaja. Ám minden erénynek, a hűségnek is valamiképpen "isteni eredete" van. A hűség az az erő, amely legyőzi az időt, a változást, az elmúlást. Hűnek lenni azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk valakiért vagy valamiért és ezért önmagunkat adjuk zálogul. Az ilyen emberben meg lehet bízni. Rá lehet bízni életünket, mert érezzük, van benne egy pont, amely legyőz minden félelmet és gyengeséget. Ha pedig önmagunk hűség-élményét elemezzük, akkor megértjük emberformáló erejét. Döntés és kitartás - ez a hűség két alappillére. A hűség kapcsol egybe múltat jelennel és jövővel. Akiben nincs meg e szerves kapcsolódás időbeliségének e három szakasza, az nem érett személyiség. A hűtlenség mindig a megbomlott belső egység kifejezője. Az illetőnek derékbatört az élete. Szükségszerűen azt kell mondania: a múlt nem volt helyes. A múltbéli döntés elhibázott. Mert ha most igaza van, akkor a múltban tévedett. Én még nem találkoztam boldog hűtlen emberrel. Ez a "töretlenség" mint jellemvonás szükségszerűen megmutatkozik az élet minden területén. Akiben megvan ez a töretlenség, abban meg lehet bízni, szavában lehet hinni. Annak érvényes a házastársi hűség-esküje, szerzetesi fogadalom-esküje, orvosi hivatás-esküje, adott szava, ígérete... Hogy mit jelent az ilyen "töretlen", egyenesívelésű élet a hűség kategóriájában kifejezve, azt talán a legjobb egy példával érzékeltetni. Idézzünk meg ezért egy nagy lelket, akit a legszívesebben a hűség hősének neveznénk: Jeremiás prófétát, a tragikus hírnököt, de aki éppen tragédiájában a legnagyobb, mert hitt küldetésében, hitt a felismert igazságban és hű maradt hozzá mindvégig. Jeremiásban megérlelődik a tudat, hogy Isten őt kiválasztotta, küldetést szánt neki: "így szólt hozzám az Úr: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára" (Jer 1,4-5). A prófétai küldetés teljes embert tételez fel. Jeremiás visszaretten a küldetés nagysága elől: "Erre azt mondtam: Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok" (1,6). Álljunk meg egy pillanatra ennél a pontnál. Ne mondja senki, hogy nincs nagy dolgokra elhivatva. Vajon embernek lenni nem nagyobb elhivatottság, 17
