Szolgálat 82. (1989)
Halottaink - Szabó János (paptestvére) - Dr. Peisch Alajos SDB (Peisch Ferenc)
Július 20-án reggel fél kilenc órakor felhangzott a hívó szó: gyere, derék és hű szolgám. Mit válaszolhatott volna ez a megfáradt pap és szerzetes? Adsum! Itt vagyok! A Tied voltam egész életemben, a Tied akarok lenni mindörökre! SZABÓ JÁNOS (1951-1988) A drogosok papja Átpádhalom-Nagymágocson született 1951-ben. Érettségi után autóvillamossági szakmai tanult, és ezután, 1971 nyarán jelentkezett Vácott a teológiára. - Ettől az idó'to'l ismertem ó't, és láttam életében az elkötelezettség és a mindvégig való hűség kialakulását. A teológiát Egerben kezdte, később a Budapesti Központi Szemináriumba került. Endrey Mihály püspök úr 1976 nyarán szentelte pappá. Már ekkor jelentkezett életében az a különleges meghívás, ami más utakra vitte életét, mint amit egy fiatal káplánról általában elképzelünk: Meglátta és megérezte, hogy sokan vannak az élet kitaszítottjai, akiket fel kell emelni és egyengetni kell útjukat az emberség és az Isten felé. Sokan megütköztek ezen paptársai is, és nem fogadták el életfelfogását, de ennek ellenére is tudott hűséges lenni, s mindig inkább ezekért a kitaszítottakért, a drogosokért élt. - Ő mondta: értük én is csavargó leszek, hogy mindig és mindenütt találkozhassunk. 1986-ban Bánk érsek úrtól engedélyt kapott, hogy teljesen ennek a munkának szentelje életét. A Katolikus Szeretetszolgálat munkatársaként a kábítószeresek apostola lett. Sajnos ezzel egyidőben betegsége is jelentkezett, - nyirokmirigy daganatok, ami később elrákosodott. 1987-ben Marosi Izidor püspök úr engedélyével az újpesti Szt. József plébániára költözött, és ott végezte embermentó' munkáját. Ettó'l az időtől együtt végeztem vele a papi munkát, így közvetlen közelről láttam, hogy az isteni kegyelem milyen átalakítást végzett lelkében. 100%-ig érvényes volt életére és munkájára: elfogadta a meghívást és amíg ereje bírta, vitte a munkát. Sok értetlenség vette körül. Ha az egyházközségi munka szemüvegén keresztül nézzük életét, valóban kilógott a sorból. Érezte lelkében, hogy más területet bízott rá az Isten. De a csavargók, kábítószeresek, az elzüllött fiatalok mindig rátaláltak és számíthattak rá. Ő is keresteó'ket, mert segíteni akart rajtuk, még betegen is. 1987 karácsonyán újult ki ismét betegsége. Ő is tudta és mondta is: ez az utolsó karácsonyom. Január végén megpróbálkozott külföldi gyógykezeléssel. Március elején jött haza, egy kis reménységgel, de nagy-nagy megnyugvással az Isten akaratában. Március 20-án, a bérmálás szentmiséjén még jókedvűen olvasta az evangéliumot és végig ott volt a bérmáló püspök mellett. Nagyszerdán lett rosszul. Húsvét keddjén került be a klinikára, és onnan hívta haza az Isten április 20-án hajnalban. Május 5-én, 37. születésnapján Marosi püspök úrral több mint 90 paptársa búcsúztatta a szentmise imádságával az újpesti Szt. József templomban. Majd az Árpádhalmi temetésén - Dankó László kalocsai érsek úrral, aki spirituálisa volt - a hívek százai és több mint 70 paptársa vett részt. Sírja az árpádhalmi kápolna kertjében van. Dankó érsek úr azt mondta a sírnál, hogy jó lenne, ha ez a hely az elkötelezett fiatalok zarándokhelye lenne, és ide jöhetne velük együtt minél több megmentett ember is. Végrendeletéből a legjellemzőbb gondolat: "Ha Isten magához enged, onnan is segíteni akarom a megkezdett munkát." Dr. PEISCH ALAJOS S.D.B. (1907-1988) Paptestvére Budapesten született 1907. szept. 24-én munkás családban. Papi hivatása Dr. Gigler Károly óbudai hitoktató mellett, lett tudatossá, aki a szegény gyermeket Don Bosco magyarországi fiaihoz irányította. így lett a Szalézi Társaság tagja. Első fogadalmát 1924-ben tette le Péliföldszentkereszten. Ezzel utat nyitott két öccsének is, akik később követték a 99
