Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
A hitoktató és a közösség viszonyát sokszor vádaskodás mételyezi. A közösség kifogása a hitoktató (hitoktatás) ellen: az alapvető hitigazságokat nem adja tovább, nem ébreszt hitet és nem tarnt meg imádkozni, nem kapcsolja be az ifjúságot az istentiszteletbe, nem - vagy csak hiányosan - készít fel a szentségek vételére, nem gyűjti össze a tanulókat, nem akadályozza meg a hittanosok (ifjúság) lemorzsolódását a hitoktatásról és az egyházi ünnepségekről... Ritkább esetben: a hitoktató eretnekséget tanít, nincs katolikus arca a hitoktatásnak... A hitoktató vé de ke zik: nemvagyokebben illetékes, időhiányba (kevés óraszám) és túlterheltségben szenvedek, a szülők nem segítenek, a plébánia (plébános) ellenszenves, nem jók a hittankönyvek, kevés a rendelkezésre álló taneszköz. (Nyugaton sok: csak a freiburgi érsekség és a rottenburgi püspökség területén 200 féle hittan-, kb. 10 imádságos- és énekeskönyv van használatban, a hitoktatást szolgálja kb. 100 anyaggyűjtemény és tanítási modellkötet.) Egyébként sem a vádaskodás, sem a mosakodás nem segít. Hallgassunk ehelyett egymásra, gondolkodjunk együtt a közös feladatokon, tanuljunk egymástól, legalább kezdjük el az együttműködést. Kik? A hitoktatók, a szülők, a plébániai közösség: mindenki segítsen mindenkinek. Hisz acél k ö z ö s : A hűséges és jólnevelt gyermekeket még jobbá tenni, a szét- széledteket (hanyag keresztényeket, "keresztlevél-keresztényeket", "perem-keresztényeket") összegyűjteni és bevonni Isten népének életébe... Közreműködés nélkül elmarad az eredmény. A közösségnek is van kifejezett hitoktató szerepe: tanúságtétel a hitről és hitünk közös ünneplése. Hagyományos megnyilvánulási formái a vasárnapi istentisztelet és igehirdetés valamint a szentségek kiosztása. Ú - jabb változatai viszont a keresztény alapközösségekben (ifjúsági, családi stb. csoportok) és a közös apostoli tevékenységben (hitoktatásért, betegekért, öregekért stb.) jelenkeznek. Módszere a csoportmunka és együttműködés. Bizonyos, hogy más a hitoktatás: módszeres, szakszerű nevelőmunka, amely tartalomra (hitigazságok, vallásos élet) összpontosít. Tényezői: a hitoktató, a tanuló, a tanulás, az iskolai légkör stb. De lényegében egyezik a közösség hitoktatói-hithirdetői feladatkörével. Mindkét lelkipásztori eszköz célkitűzése ugyanaz: Krisztushoz vezetni a gyermekeket és az ifjúságot, Krisztus-követésben segíteni az embert. Ennek érdekében a hitoktató és közösség egymásra támaszkodnak, egymást kiegészítik, karöltve haladnak. Ha a hitoktató(ás) magára marad, akkor kapjuk azt a képet, amit G. Stachel (1973/74) alkotott a németországi iskolai hitoktatásról: Az órák 43,6%-a a problémákra irányul (ennek 34,15%-a kapcsolatba kerül a Bibliával, 65,85%-a viszont enélkül marad!). Az oktatások 29,8%-a Biblia-központú (részben bibliaelemzés, másrészt az életvitelre és hitre irányul). Elgondolkodtató azért, mert ez lenne egyébként az igazi hitoktatás. De azért is, mert kb. ugyanilyen százalékot képviselnek (29%) 70
