Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Filozófiai megjegyzések az igazság isteni voltáról

mennyire életünkbe vágó az igazság történelmi (változékony) voltának tétele. - Ebben az esetben tényleg mindenkinek bevilágít, hogy hova is vezet az, ha tagadjuk az igazság feltétlen voltát. A mindennapi gondol­kodásunkban azonban annyira magunkévá tettük az egész világon elterjedt relativista álláspontot, hogy még mi keresztények is meglepődünk: pimasz­nak vagy pedig tudatlannak tartjuk azt, aki állítja, hogy el tudunk jutni olyan felismerésekhez, amelyek - mivel feltétlenül igazak és valóban örök érvé­nyűek - soha és semmilyen körülmények között nem avulhatnak el, nem változhatnak meg. Pedig hitünk alapján meg vagyunk győződve (vagy lega­lábbis bizonyosnak kellene lennünk, hogy vannak örökérvényű, megváltoz­tathatatlan igazságok. Azt azonban, hogy az általános emberi ismeret vonalán is létezhetnek ilyen jellegű felismerések, azt valószínűtlennek tartjuk (aminek azután sokszor az a következménye, hogy a hit igazságainak feltétlen érvényességét is készek vagyunk kétségbe vonni). A manapság elterjedt relativizmussal szemben hivatkozhat azonban valaki arra, hogy feltétlenül érvényes állításokat még ma is mindenki elfogad, aki csak egy kicsit jártas a tudományokban, azaz a matematikának és a logikának bebizonyított tételei feltétlenül igazak és soha nem lehetnek tévesek. Tény az, hogy ezeknek a tudományoloiak manapság igen nagy a tekintélye, bár valóság az is, hogy a mai relativizmusra beállított gondol­kodásra semmiféle befolyással nem rendelkezik. Azért van így, mivel a mai tudományelmélet szerint a matematika és logika tételeinek igaz volta csak annyit jelent, hogy ezek a tételek, mint az emberi észjárás alkotásai, összhangban vannak az őket megalkotó gondolkodás törvényszerűségeivel. Vagy másképpen kifejezve: tárgyuk nem a valóság, hanem az emberi elme alkotásai. Ezt a felfogást alátámasztja az is, hogy a matematika és logika tételeinek igaz volta végeredményben a nem bizonyított és nem is bizonyítható tételeken, az ún. axiómákon alapszik, melyek - eltekintve attól, hogy nem szabad egymásnak ellentmondaniuk és egymástól függeniük - önkényes választás eredményei. Mindebből érthető, hogy a matematika és logika tételei is csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők szükségszerűen igaznak, ami azután azt a látszatot kelti, hogy ezzel az örökérvényű igaz­ságok utolsó bástyája is összeomlott a modern gondolkodás számára. Ott, ahol nem elemző tudományokról van szó, azaz a valóság megis­merésének vonalán, ismereteinket nyilvánvalóan befolyásolják a minden­kori biológiai, pszichikai vagy társadalmi hatások összességeként jelent­kező történelmi körülmények. Ez a tény annyira szembeötlő, hogy fel kell tennünk a kérdést: Van-e, lehetséges-e a történelmen belül olyan megis­merés, amely a valóságra vonatkozik és egyben feltétlen jellege folytán történelem feletti? - Vagy másképpen megfogalmazva: Állíthatjuk-e, hogy képesek vagyunk feltétlenül igaz, mindenkor érvényes ismereteket szerezni, noha minden megismerésünk, ítéletünk egy adott történelmi helyzeten belül jön létre és ezért óhatatlanul ennek bélyegét viseli? - Ezt a kérdést részletesebben meg kell vizsgálnunk. Az igazság történelmi voltának tétele azt állítja, hogy valaki által megfogalmazott kijelentések - legyen az elméleti tétel, vagy értékítélet, vagy 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom