Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
A hitoktatók között is sokan panaszkodnak, hogy kirekesztik vagy kinézik őket a tantestületből. Egyik-másik tanító csúfondáros megjegyzésekkel - a hitoktatás ellen - igyekszik erősíteni saját tekintélyét, legalábbis saját maga előtt. Ha aztán a helyzet már annyira elfajult, hogy a hittanra járó gyermek gúny tárgya, nem csodálkozhatunk, ha képtelen a további részvételre. Persze, a papok és hitoktatók is követik az apostolok rossz példáját és megakadályozzák, hogy a gyermekek és ifjak Jézushoz jöhessenek. A rúgkapáló emberhez a kutya sem dörzsölődik. Ha mogorva, szeretetlen, kemény a hitoktató, bizony kevés hittanost édesgethez magához. Legyünk őszinték, nekünk felnőtteknek is hányszor unalmas a mise, a prédikáció. Vonzhatja gyermekünket az ásítós hittan? Pedig segíthetnénk rajta. Nem várhatjuk el, hogy minden pap és hitoktató született nevelő legyen, de hiányos pedagógiai és pszichológiai képzettségén igazán javíthatna maga is. Főképp teológiai iskoláink szívlelhetnék meg ezt a kérdést és megelőzhetnék sokak tájékozatlanságát. A tárgyi helyzet is megnehezíti hitoktatóink munkáját. A hitoktatás tárgyköre általában elvont: a vallási kifejezéseket fiataljaink félreérthetik. Ez a helyzet a 14 évesek 31,7%-nál. 2,1%-a azt állította, hogy számukra a hittan teljesen érthetetlen. Ugyanezen diákcsoport 46,2%-a a vallásos szavaknak pusztán evilági jelentést tulajdonít. A hitoktató munkája igényes: állandóan törekednie kell a hitigazságok megvilágítására hallgatói szintjén. A hitoktatók problémája azután a hittanosok vegyes összetétele: Egyik gyermek hite a család által megalapozott és állandó támogatásnak örvend. Az alapvető hitigazságokat ismeri, elmélyülést és továbbfejlesztést vár a hittanon. A másik diák szülei kívülálló keresztények: hívők is és nem is. A gyermek fejében és életében teljes bizonytalanság feszít. Esetében arra hivatott a hitoktatás, hogy besegítse őt az Egyházba. Talán még több az olyan családból származó gyermek, ahol a szülők maguk sem tudják, mik. Nevezzük őket keresőknek. Ezeknél aztán az "a" betű tanításával kezdheti a hitoktató. Bárcsak sikerülne ráirányítani kérdéseikre Krisztus fényét. De ha a gyermek hitetlen családban nő fel? Néha nem kezdhetjük még a vallás elemeivel sem. Tulajdonképpen hitünk embertani értékeit kellene vele először megszívleltetnünk. A gyermekek, különösen az ifjúság elmaradozik a hittanról. Helytelen lenne a vészharangot kongatni: válságba került a hitoktatás! Bizonyos, hogy a vallásoktatás maga is megsebzett. Mégis helyesebb, ha beismerjük: válságba került a mai ember, a kultúránk. Ennek a válságnak egyik jele, lecsapódása a gyermekek elmaradása a hittanról. Ugyanez érvényes a családokra is. A válások száma állandóan emelkedik. Válságba került tehát a házasság intézménye? Ha így lenne, akkor az elváltak nem házasodnának ismét. Persze, hogy a házasság megtépázott, de amiatt, mert korunk embere súlyos veszélybe jutott, kultúránkat fenyegeti a halál. A társadalmi, kulturális problémák lesznek láthatóvá (lecsapódás) a válásban. Bizonyos, hogy fiatalokkal bánni nem könnyű: saját maguk igyekeznek mindent megtapasztalni. Ugyanakkor keresnek: álláspontokra van szűk67
