Szolgálat 81. (1989)

Az egyház szava - II. János Pál: Christifideles Iaiei (Szabó Ferenc)

A Szentírás tanítása szerint nem szabad a nőt hátrányosan megkülön­böztetni; a keresztség és a bérmálás alapján a nő éppúgy részesedik Krisztus hármas tisztében, mint a férfi. Ugyanúgy meghívást kapott az egyházi apos­tolkodásra, az evangelizálásra, a hitoktatásra, a hit átadására, a teológiai tanulmányokra. Ugyanígy elő kell mozdítania az emberi személy mél­tóságát, a környezet védelmét, a társadalom keresztény átalakítását. De sajátosan fontos szerepet töltenek be a nők a házasságban-családban, az anyaság és a kultúra területén. A nők különleges érzékenységgel rendel­keznek az igazi emberi értékek iránt. A szüzesség különös módon kinyil­vánítja a hivatások sokféleségét és egymást kiegészítő szerepét az egyházi közösségben. A beteg és szenvedő személyek pedig azt a hivatást kapták, hogy Krisztus fájdalmával egyesítve a sajátjukat, egyben befogadják és átadják a feltámadás megújító erejét és örömét is. Isten népe tagjai tehát - vagyis a különböző szolgálatokat teljesítő szőlő­munkások, akik az egymást kiegészítő szerepekhez megfelelő karizmákat kaptak - a különböző életállapotokban egymással szeretetközösségben tanúskodnak Krisztusról, illetve arról a tényről, hogy az életszentségre és a szeretet tökéletességére szóló egyetemes meghívást az egyházi test egyes tagjai különbözőképpen élik meg. Eltérés van az egyes életMlapotok között is: a papi és szerzetesi, a világi állapot, vagy a világi intézmények státusa az egyházi hivatások gazdag sokféleségéről tanús­kodik. A szolgálati papság biztosítja a Megváltó szentségi jelenlétét, a szer­zetesi állapot pedig az Egyház eszkatologíkus jellegét. V A világi hívek képzése Az apostoli buzdítás utolsó fejezete arról szól, hogy a világiak hiva­tásának állandóan érlelődnie kell és megfelelő képzés szükséges ahhoz, hogy egyházi, apostoli küldetésüket egyre gyümölcsözőbben telje­síthessék. A szinódusi atyák hangsúlyozták (40. prepozíció), hogy az egy­házmegyében a lelkipásztori programokban rangos helyet kell biztosítani a világi hívek képzésének. A teljes képzés, amely egyesíti a lelki életet és a világban való tevékenységet, jelenti a lelki és tanbeli kiképzést a katekézis, a kulturális tájékoztatás, az egyház szociális tanításának megis­mertetése stb. révén. Ehhez biztosítani kell a megfelelő helyeket, esz­közöket, nevelőket; de az igazi nevelő Isten, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. A képzés helyei: a plébániák, egyházi kisközösségek, cso­portok, mozgalmak, a keresztény család, a katolikus iskolák és egyetemek... A képzés mindenki joga és kötelessége. Mindehhez nevelőket és tanító- mestereket kell kiválasztani és felkészíteni a helyi egyházak és kultúrák sajátosságai szerint. A Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás végén a Pápa mindenkit imára szólít fel, és, mivel a püspöki szinódus a Mária-évben zajlott le, egy Mária közbenjárásáért fohászkodó imával zárja az okmányt. Szabó Ferenc 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom