Szolgálat 81. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde Strasbourgban
erőnk bevetésére ösztönöz és igazságos választásokat sugall Az öreg kontinens minden szellemi áramlatának el kell gondolkoznia azon, hogy milyen sötét kilátástalanság fenyeget, ha kizárjuk Istent a nyilvános életből, aki az erkölcs végső alapja és a legfőbb biztosíték arra, hogy az egyik ember ne éljen vissza hatalmával a másik felett. 10. Európa történelme bőségesen tanúskodik arról, hogy milyen gyakran hágtuk át a határt, amely elválasztja "azt, ami a császáré", attól, "ami az Istené". Elég legyen megemlíteni a középkor latin kereszténységét. Ez, Arisztotelész nagy hagyományát felújítva kidolgozta az állam természetes fogalmát. Ennek ellenére nem mindig tudta kikerülni az "integralizmus" kísértését: kizárta az evilági közösségből azokat, akik nem az igaz hitet vallották. A vallási integralizmus, amely nem különbözteti meg a válási és a politikai joghatóságot, s más égtájak alatt még ma is gyakorlatban van, nem egyeztethető össze Európának avval a szellemével, amelyet a kereszténység formált. Máshonnét eredtek tehát korunk legfenyegetőbb veszedelmei: ideológiák abszolutizálták a társadalmat vagy ennek egyik uralkodó csoportját - megvetve az ember személyiségét és szabadságát. Ott, ahol az ember nem támaszkodik az őt meghaladó (transzcendentális) nagyságra, az a veszély fenyegeti, hogy az önkény féktelenségének és az ál-abszolútumoknak szolgáltatja ki magát, amelyek végül is elpusztítják. III. A jövő Európája 11. Más kontinenseken a keresztény hit és kultúra többé-kevésbé mély együttélését tapasztalhatjuk. Ez a tény ígéretekkel teljes. Európa azonban két évezred óta jelentős példája annak, hogy a kereszténység hogyan termékenyíti meg a kultúrát. A kereszténység ugyanis arra hivatott, hogy nyilvánosan is megvallja hitét és tevékenyen vegyen részt az élet minden területén. Ezért nyomatékosan hangsúlyozni szeretném a következőt: ha mellőzni próbáljuk kontinensünk vallásos és keresztény talajának az erkölcsre és társadalmi hatóerőre vonatkozó szerepét, akkor nemcsak az európai múlt születő örökségét tagadjuk, hanem veszélyeztetjük az európai ember - igenis, minden európai ember: hívő vagy hitetlen - eljövendő méltóságát. 12. Befejezésül három területet említek meg, ahol a holnap egyesült Európája - nyitottsággal kontinensünk Keletje és nagylelkűséggel a többi világrész felé - újra a világítótorony szerepét töltheti be a világ civilizációjában: Elsőnekbékítse ki az embert a természettel törekedjék megőrizni természetének, növény- és állatvilágának sérthetetlenségét, levegőjét és folyóit. Ezen érzékeny egyensúlyozókat, korlátolt nyersanyagforrásait, „ szépségét, ami a Teremtő dicsőségét hirdeti.- Békítse ki az embert társaival, akik Európa különböző kulturális hagyományához és szellemi áramlataihoz tartoznak. Fogadja el az idegenek és menekültek valamint más kontinensek népei szellemi gazdagságát.- Végül: békítse ki az embert önmagával; igen, dolgozzon azon, hogy a gyanúsítás és az embertelenség kultúrájával szemben újra teljes és átfogó 55
