Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Péteri Pál: Gondolatok az igazlelkűségről
kerülendő. Az ember társas lény és az emberi érintkezés alapszabálya: mindig igazat mondani. Minden szülőnek erre kellene nevelnie már kis gyermekeit is. A becsületes vagyonkezelés Az igazlelkűségnek meg kell mutatkoznia az anyagi javak kezelése terén is. Kivétel nélkül minden ember felelős több vagy kevesebb anyagi jóért. Itt a saját vagyon a legkevésbé érdekes. Amiért valaki megdolgozik, az az övé, lényegében szabadon használhatja. Természetesen egy családapa nem illatja el szabadon fizetését. Neki éppen az igazságosság erénye alapján vannak kötelezettségei családja iránt. Sorolhatnánk az ilyen eseteket. De minket jobban érdekel a közösségi vagyon. Mondjuk ki világosan: a pap felelős az egyházközség és a templom összes anyagi javaiért. Felelőssége igen sok mindenre kiterjed. Egészen elemi példa: egy püspök komolyan gondolkozott azon, hogy meghagyhatja-e plébánosi beosztásában azt a papot, akinek temploma egész éjjel tárva-nyitva volt. Ma, amikor annyi a templomi betörés, az ilyen eljárás valóban óriási felelőtlenségről tesz tanúságot. Sajnos, nem ez a legsúlyosabb probléma. Fiatal pap koromban csodálkoztam, hogy egy kollégám, temploma tatarozásával egyidőben, balatoni nyaralót vett. Káplán voltam, és nem ismertem a pénzkezelés különböző lehetőségeit. Hogyan lehetséges ilyesmi? Persze, örökölhetett is az illető. De gyanúba kerülhet: a pap meglehetősen nagy szabadságot élvez a pénzkezelés terén. Az év végi elszámolás formasággá vált? A jó falusi bácsik aláírják, amit a plébános úr eléjük tesz...? veszélyes tehát, ha gyűjtések alkalmával, pl. a templom tatarozására, a befolyt összeget nyugta nélkül átveszik. Komoly kísértés jelentkezhet ilyenkor. Esetleg a pénz kamatozik..., mindenki jól jár! Csak éppen az igazságon esik súlyos csorba. A pénz felhasználásának alapszabálya ugyanis az, hogy mindig arra kell fordítani, amire adták. És ha a hívek a templom tatarozására adakoztak, abból nem épülhet balatoni nyaraló a plébános számára. Kétségtelen, hogy lappang a veszély, éppen a komoly ellenőrzés hiánya miatt. Mivel a világban elég sok szabálytalan pénzkezelést lehet látni, a pap is könnyen belesodródhat olyan pénzügyi manipulációkba, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet becsületesnek nevezni. Érdemes itt megint Szent Pált idézni. A 2Kor 8-ra gondolok, amelyben a szegény jeruzsálemi egyház javára szervezett gyűjtésről van szó. Jó lenne elolvasni az egész fejezetet. De külön ki szeretném emelni a következő verseket: "El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt. A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is" (2Kor 8,20-21). Ezt a lelkületet kellene megtanulnia minden papnak és minden olyan világinak, akire pénz van bízva. Kerülnie kell még a látszatát is a hűtlen pénzkezelésnek. Bölcs, öreg pap mondta egyszer, hogy a hívek azt megbocsátják a papnak, ha botlik a cölibátus terén, mert szerintük a pap is csak ember. De 41
