Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Szabó Árpád: Igazság és mások tiszteletben tartása

Krisztus (Isten) maga az igazság. Ugyanakkor ismert Szent János kijelentése: "Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet" (Űn 4,8). A szeretetben nincs semmi hazugság, az igazi szeretet csupa igazság. Az egyetlen maradandó igazság a szeretet. Szeretet nélkül tulajdonképpen az "igazságnak" tartott dolog nem is lehet valódi igazság.

Mindezek után egy pár nyomós példát fogunk megvizsgálni, melyek néhány általános gyakorlati elv elsajátítását szolgálják. Ezek az elvek segíthetnek talán azokban a nehéz helyzetekben, melyekben az igazságot úgy akarjuk megmenteni, hogy a felebaráti szeretet megmaradjon vezérelvként.

Elsőként hadd említsük meg Nátán próféta esetét (vő. 2Sám 12,1-15). A próféta látja, hogy Dávid király égbekiáltó igazságtalanságot művel. Ha odamegy a királyhoz és szigorú szavakkal bűnét ráolvassa, valószínűleg felbőszítette volna Dávidot. A király talán hirtelen haragjában és első dühös fellobbanásában megbüntette volna Isten küldöttjét. De gondoljunk csak vissza a fejtegetésünk során említett fontos tulajdonságra, a tapintatosságra. A próféta elmesél egy kis történetet, melynek hallatára a király nagyon megharagudott az igazságtalan és kegyetlen gazdag emberre: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett és nem volt kímélettel" (5. és 6. s.) Ebben a pillanatban Nátán kimondja a királyt lesújtó igazságot: "Magad vagy ez az ember!"

Két fontos és hasznos szempontot ragadhatunk ki gyakorlati életünkre ebből az esetbőL Gyakran hiányzik a bátorságunk egy nálunk jóval hatalmasabb személynek az igazságot megmondani, hiszen a nyílt és közvetlen szókimondás által talán pontosan szándékunk ellenkezőjét váltanánk ki. Kis trükk, az igazság megrövidítése nélkül, nagyon hasznos módszert jelenthet: a hasonlat, kis történet, a közvetett beszéd és főleg a tapintatosság jó szolgálatot tehet.

A következő példa szintén közismert: Keresztelő Szent János és Heró- des esete részben hasonlít a Dávidéhoz. Heródes magához ragadja testvére feleségét, s Keresztelő Szent János ezt a tettét keményen bírálja: "Nem szabad testvéred feleségével élned" (Mk 6,18b). Emiatt Heródes elfogatja és börtönbe veti. De nem meri megöletni. "Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta" (Mk 6,20).

Miért mondhatta ki János az igazságot? Mert igazságos és szigorú önmagához, "igaz és szent ember": megalkuvást nem ismert és rendíthetetlen. Meg volt győződve szavai igazságáról és arról, hogy élete fedi szavait. De az igazság kimondása nem volt sértő és megsemmisítő, hiszen Heródes szívesen hallgatta őt ezután is. Akinek lényében és arcán Isten, a szentség, maga az igazság felragyog, akinek lángol a szíve, az kimondhatja az igazságot még akkor is, ha az nagyon kemény. Heródes csökönyös keménysége nem változtat a tényeken; a bűn, a hazugság nem lesz erénnyé és igazsággá azáltal, hogy tanúját "eltéteti láb alól". Kétségtelen viszont, hogy az igazság megváltása és kimondása sokszor áldozatot követel, talán nagyon magas árat, mint János esetében is.

35