Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Egyetlen igaz vallás?
Nemegyszer nehéz megkülönböztetni, mi a "lényeg", és mi annak emberi, változó "burka", kifejezése, megélési módja, gyakorlata. Bizonyosan a lényeghez tartozik az, amit az egyház kifejezett határozattal vagy állandó és általános tanítással, mint Isten szaván alapuló, annak megfelelő állítást, törvényt, gyakorlatot tár elénk. A teológiai kutatás fő feladata éppen az, hogy más pontokban is felderítse, mi és mennyiben tartozik a "lényeghez". 3. A harmadik kérdés, amit tisztáznunk kell, arra vonatkozik, hogy ha a keresztény vallás az egyedül igaz vallás, mennyiben kell tévesnek, hamisnak tartanunk minden más vallást. Igazságtalan volna, mindet azonos módon ítélni meg. Lehetnek elfajult, hanyatló vallások, melyeknek szinte más szerepük sincs, mint alapot keresni arra, hogy a romlott emberi ösztönök szolgálatában kitérjenek a józan ész, a vallási érzés, a lelkiismeret követelményei elől. Szent Pál így ítélhette meg a Földközi-tenger vidékének korabeli sokistenhívő vallásait, azért írta, hogy "amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a Sátánnak áldozzák", és tartott tőle, hogy ezekkel a vallásokkal való érintkezés által az emberek a gonosz lélekkel lépnek közösségre (lKor 10,20). De nincs okunk feltételezni, hogy minden pogány vallás csupa eltévelyedést tartalmaz. Némelyik vallás szent könyveit olvasva az a benyomásunk, hogy elmélyülten tárgyalják a lét nagy problémáit, és igaz meglátásokat is tartalmaznak, valódi vallásos élményeket fejeznek ki és keltegetnek. Ez a bizalmunk két okból is megalapozottnak látszik. Az első az, hogy az ember józan esze működik az igaz valláson kívül is, és az emberi értelem felfedezhet olyan igazságokat, melyek létünk alapkérdéseire vonatkoznak. Másfelől az isteni kegyelem működik az egyház keretén kívül is, és segíti teremtményeit, hogy felderengenek előttük a nagy igazságok, amik előkészítik az emberi szívet, hogy a kegyelem hatása alatt ésszerűnek ismerje el a hit tanítását. Ezért ír Szent Pál így a pogányokról: "Ami megtudható az Istenről, az világos előttük, maga az Isten tette számukra nyilvánvalóvá; mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk" (Róm 1,19-20). Nem egy nagy vallás eljutott arra a meggyőződésre, hogy az emberi élet nem alszik ki a testi halállal, Isten megbünteti a gonoszokat és megjutalmazza a jókat a földi lét látóhatárán túl rájuk váró "más-világon". Feltételezhetjük tehát, hogy a nem keresztény vallásokban is ott dereng a keresztény hit fényességének egyik-másik sugara. Ezért két módon lehet beszédbe elegyedni a kereszténységen kívül álló vallásos mozgalmakkal. Az egyik mód abban áll, hogy mindjárt kezdetben kimondjuk hitünk középpontját, a megtestesült Ige üdvözítő halálának és föltámadásának jó hírét, és megcáfoljuk az állításokat, amelyekkel a pogányok helyettesíteni akarják az evangéliumot, s amelyek miatt nem tudják azt elfogadni. A múltban ez a módszer volt leginkább szokásban, és ma is nemegyszer ehhez folyamodunk. Különösen, amikor úgy látszik, hogy a téves vallás akadály a keresztény hit terjedése szempontjából. De lehet úgy is kezdeni a párbeszédet, hogy elismerjük az igazság-rögöket, melyek a téves vallások mélyén rejlenek, és megmutatjuk, hogy éppen ezeknek a helyes meggyőződéseknek alapján kellene megtagadniűk azt, ami hamis, 28
