Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben
tényállásról, Jézus megváltói szerepéről és így világossággá válni. Ezt cselekedte Keresztelő Szent János, aki tanúságot tett az "igazságról" (Jn 5,33). Ezért volt az evangélista szerint: "égő és világító lámpa" (Jn 5,35). b) Az Igazság a hívő ember szeretetében Szent János első levelében pasztorális okokból minduntalan többesszámban fordul a címzettekhez: "Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e" (Un 3,18). A kettős kifejezés nem szónola fogás, mely a szavakkal való szeretetet szembeállítja a tettekben is megvalósított szeretettel. Szent János "az igazságban" szereti a híveket: azt szeretné, hogy "Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben" legyen velünk (2Jn 3). Ezzel azt igyekszik nekik mondani, hogy a Jézus Krisztusban megismert isteni tényállás legyen keresztény életünk programja. Ezt az értelmezést erősítik meg a következő versek: 4- 6. - Az Istenből kiáradó szeretet azt kívánja minden embertől, hogy élje életében - mint egy második Jézus - Krisztus üdvösséget hozó életét. Szent Ignác valóban megértette ezt és ezért kérte "Suscipe" c. imájában "amorem tuum solum" (nem pedig "amorem Tűi solum", az irántad való szeretetet egyedül): a te (birtokos névmással fordítva) szeretetedet egyedül. Vagyis egy olyan szeretetet, mellyel maga Jézus szerette az embereket. Ez a kritériuma annak, hogy a hívők valóban "az igazságból valók" (Jn 18,37; Un 3,19), mint maga Jézus (Jn 7,29), azaz Istentől származnak (vö. Jn 3,9). Ez a kritériuma annak, hogy ismerik-e "Isten ajándékát" (Jn 4,7), az isteni "tényállás" megtestesülését Jézusban. c) Az Igazság a hívő ember imádságában "Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát" (Jn 4,23) - mondotta Jézus a szamáriai asszonynak. Tanítványainak az utolsó beszélgetésekben nyitotta meg az imádság csodálatos világát. Az imádság helye nem a Garizim hegyén épült templomban lesz, mint ahogy a szamáriaiak szeretnék, sem a jeruzsálemi templomban, ahol a zsidóknak kellett imádkozniuk, hanem egy új templomban. "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem" (Jn 2,19) - mondta Jézus a zsidóknak. "Saját teste templomáról beszélt" - fűzi hozzá az evangélista. "Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra." A tanítványok tehát csak a feltámadás után értették meg Jézus szavainak távlatát. Pedig már búcsúzásakor világosan beszélt velük erről a témáról. "Azon a napon majd a nevemben kértek..." (Jn 16,26). Ez az új templom: Az imádság a jövőben Jézus nevében fog történni. Jézus nevében többet jelent mint Jézus megbízásából, felhatalmazásával vagy Jézus lelkületével. Ezt eddig is tették a tanítványok. Pontosabban megértjük Jézus imádságra való tanítását, ha összevetjük Jn 14,12-13-al: "Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek." Jézus nevében kérni annyit jelent, mint az Atyánál lévő megdicsőült Jézussal való tökéletes egységben imádkozni. Az 22
