Szolgálat 80. (1988)
Halottaink - Dolmány Vendel István O.Ciszt. (-s -n)
A müncheni hívek is itt búcsúztak el tőle. A gyászmisét Ludwig Penger prelátus végezte a München-Freisingi Érsekség megbízásából. Mellette koncelebrált Emőatya tizenhat magyar és német oltártestvére. A magyar papság nevében a németországi főlelkész búcsúztatta, s utódja végezte a beszentelését, köszönte meg és méltatta munkásságát a müncheni magyar hívek körében. Holttestét Veszkénybe szállították, ahol 1988. szept. 13-án hazai földbe temették. Nem véletlen, hogy koporsóját itt is sokan állták körül: mintegy 600-700 hívő és 70-80 pap, köztük Szakos Gyula székesfehérvári, és Dr. Pataky Kornél gyóri püspök, aki a gyászszertartást is végezte. Az osztálytársak, paptestvérek, egyháztanácsosok, a fiatalok és testvérek búcsúztatóját müncheni utódjának és szülőfaluja plébánosának meleg szavai zárták. Dr. Epeijes Ernő lelkipásztori szolgálatának középpontjában az egyház karitatív küldetésének teljesítése állott. Emellett a müncheni Magyar Caritas Szolgálat egyesületében évtizedeken át faradhatatlan odaadással szorgoskodott. 1978-tól 1985-ig a MCSZ elnöke, de a Caritas ügyeinek intézését nyugdíjba vonulása után is vállalta. Arcát szelíd mosoly, szívét segítőkész és közvetlen jóság jellemezte, valamint nagy szeretet. Ez kitűnt 1988. szept. 25-én a müncheni Damenstift-templomban elhangzó beszédekből is, amelyekkel a nyári vakációról visszatért magyar hívek egyesületei és csoportjai ünnepélyes istentisztelet keretében újra megemlékeztek harminc nappal korábban elhunyt szeretett lelkipásztorukról. "Lelkipásztori hivatásának középpontjában állt a segítségre szorulók, a bajbajutottak, idősek és elesettek támogatása... Senki sem ment el tőle tanács, vigasztaló szó vagy kisebb- nagyobb segély, segítség nélkül. Különösen szükség volt erre az odaadó segítőkészségre az 1956 októberét követő hónapokban... De Ernő atyának gondja volt azokra is, akik nem tudtak gyökeret ereszteni a befogadó társadalomban, s emiatt annak peremén, elhagyatottan, öregotthonokban, sokszor az alkohol rabjaiként vagy börtönben tengették életüket. Ismerte őket, kapcsolatban állt velük, és ők is tudták, hogy irgalmas segítőként számíthatnak rá... Mindamellett állandóan támogatta otthon maradt paptársait, a hazai egyházat segélyekkel, gyógyszerekkel, gépkocsi beszerzésével, templomi felszerelések küldésével ... Jelentős támogatást nyújtott számos templom restaurálásához" - hangzott a Caritas és más csoportok képviselőjének méltatásában. "O volt a mindenes Münchenben" - jelentette ki az egyháztanács elnöke. Tolmács volt és fordító, ha valakinek okirat kellett. Tudott németül és volt egy pecsétje, amit a hivatalok általában elismertek. Ügynök volt, ha valakinek lakás kellett vagy állás... És végül plébános: misézett, keresztelt, esketett, honfitársait látogatta otthonaikban, kórházban, börtönben, szent kenettel ellátta a haldoklókat, és eltemette elhunyt híveit. Önállóan dolgozott, de tanácsokkal mindig lehetett rá hatni... A kisalföldi sokgyermekes családból származó eszes parasztgyerek öregségére is megőrizte fajtája jó tulajdonságait: szerény volt és szorgalmas, segítőkész, mindenkor feltétlenül jóindulatú, aki ismerte korlátáit így szerzett idegenben is megbecsülést saját magának és fajtájának." Ernő atya 32 éven át szolgálta odaadó hittel és szeretettel a müncheni magyar híveket, de a lelkipásztori munkába nyugdíjba vonulása után is gyakran és szívesen besegített. A nyár elején - érdekes módon - minden felelősséget átadott, minden ügyet rendbe tett, és atyai szeretettel látott el bennünket tanácsaival a jövőt illetően, és további támogatásáról biztosított minket. Közeli halálával senki sem számolt komolyan, de ő mintha érezte volna annak közeledtét. Utódja helyettesítése közben érte Isten hívó szava, az Úr szőlőjében, munka közben. - Emlékét szívükben őrzik hívek és papok egyaránt, Nyugaton éppúgy, mint az egész Kárpátmedencében, és a föltámadás reményében hálás szívvel imádkoznak érte, hogy az igazságos Bíró adja meg neki az igazak győzelmi koszorúját (vö. 2Tim 4,7-8). Cserháti Ferenc DOLMÁNY VENDEL ISTVÁN O.Ciszt. (1920-1988) Megboldogult testvérünkben nemcsak példásan buzgó és eredményes lelkipásztort, hanem a rendi eszményekért és célokért teljes odaadással élő szerzetest veszített el - úgy érezzük, idő előtt - az újjáéledés reményét tápláló magyar ciszterci rend. 91
