Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Teleki Béla: A Páter
A koplalásból is kijutott tehát a Páternek. Egyszer aztán alaposan megviccelte az étvágya. Ápolója így számol be erről az eseményről: ",Tudja, mit ennék, kedves nővér? Pick-szalámit! Valahogy megkívántam!’ - Egy ismerős vendéglőstől 16 dekát szereztem, a pult alól, 9 forintért. Hunya atya örömmel vette kezébe: nézegette, szagolgatta. Levágott egy igen kis vékony szeletet és szopogatta. Rosszul lett. ’Kellett nekem pick-szalámi? Olyan görcseim vannak’ - panaszolta. Orvosságaiból válogatott, maga szívta fel a fecskendőbe és beadta magának. Nem bírtam nézni. A tű nehezen ment be a száraz, öreg bőrbe. Végre beroppant, aztán pár perc múlva megnyugodott és elaludt." Midőn egyik növendéke szánakozott szenvedésein, csendesen csak ennyit mondott: "Tudja, fiam, ezek a testi szenvedések csak olyanok - a lelkiekhez viszonyítva -, mint kalapon a bokréta!" Máskor pedig: "Nagy kegyelemnek tartom, hogy én ezekről soha sem spekuláltam." Úgy látszik, a lelki kínok jobban gyötörték, jobban fájtak neki, mint a testiek. Már filozófus korában folytonos lelki szárazság gyötörte. Feltárta állapotát spirituálisának (1922), P. Fiedlernek, de az nem hitte el neki: "Lehetetlen, hogy ha valaki rendesen szolgál az Úrnak, rá ne mosolyogjon néha." Amikor 1924-ben, a lelkigyakorlat idején, P. Bírónak is beszámolt lelkiállapotáról, a lelkigyakorlat-vezető így válaszolt: "Nem hiszem, mert ez olyan nehéz dolog volna." Egyszer, amikor szívrohamot kapott, a haldoklók litániáját végezték mellette, illetve vele, mert ő mindig tudatában volt, mi történik körülötte. Az egyik szót akadozva ejtette ki az előimádkozó. Á roham után P. Hunya megjegyezte: "Azt a szót jegyezze meg jól, mert abban szenvedek már több évtizede." - Az a kifejezés a "derelictio" (lelki elhagyatottság!) volt. A Páter tehát joggal taníthatta: "A testi és lelki gyötrelmek (megaláztatások, sikertelenségek, rágalmak, hitben s reményben való elsötétedések stb.) könnyen kikezdik az erősebb jellemű papot is. A jelszó ilyenkor: helytállni! Ne hagyd el magad!" Szinte érthető, hogy a szenvedő Páter varázsa halála után is tart. "Sokszor fordulok hozzá testi-lelki gondjaimban és tapasztalom segítségét." - S nemcsak Bertina nővér teszi és tapasztalja ezt. Különösen akkor értjük meg a hatását, ha megjegyezzük, hogy a testben-lélekben temérdeket szenvedő "Páter nagyon vidám, derűs ember volt. Mindig mosolygott, jókat nevetett" - amint ezt tanítványa, Lakos Endre feljegyezte. Ezt igazolja gyermekszeretete is. Szomszédságában élt két kisfiú. "Gyakran bejöttek hozzá - írja ápolója. Dani bácsinak szólították. Mindig kedvesen fogadta, megsimogatta őket, adott nekik valamit". Mi adott neki erőt a keresztviseléshez? Bizonyosan az Úr ígérete: Veled leszek! Ezt különösen a szentáldozásban élte át. Amikor képtelen volt misézni, Magyar atya járt hozzá havonta. Bemutatta a szent áldozatot, és harminc átváltoztatott ostyát hagyott hátra. Ezt a Páter szobájában őrizte. Ápolója minden délután oda vitte neki, P. Hunya megáldotta a nővért, és maga megáldozott. Bertina ugyanis kijárt misére. Az áldozás után egy órás 43
