Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Teleki Béla: A Páter

2 A szenvedés útvesztőin

A pap szenvedésének mély értelmezését fejti ki a Páter az ímolatio in amore Christi usque ad crucem című írásában. Emeljük ki néhány gondolatát:

"A pap felbonthatatlan viszonya a kereszttel. - Ez a pap házassága! - Hideg, dermesztő valóság ez, tragikus nász, - ha nincs mögötte tüzes szeretet és a legnagyobbakra is szívesen vállalkozó lélek."

"A victima amoris élete a legértékesebb élet, amely csak lehetséges ezen a földön."

"Szeretni Krisztust! Szeretni és élni! - Mi akkor a hideg, éhség, szomjúság, fáradság, kín, félreismerés, gyalázat, mártírhalál? Mi ez mind? Édesség, kimondhatatlan édesség!"

Micsoda misztikus mélység sugárzik e szavakból, de mindez nemcsak a Páter fejében született meg: testében is elevenen élt. Kis ízelítőnek hozzuk "kortörténetét", amit 1954. november 12-én vetett papírra:

"20 éves koromban, május elején hirtelen lépett föl (azonnal az említett önfelajánlása után - sz.) az eddig nem tapasztalt közérzeti dekompenzáció, amely lényegileg azonosan, fokozatilag mind a mai napig életem tényezője és súlyos nehezéke... Ezzel a dekompenzációval együtt indultak el a következő jelenségek: Étvágytalanság mind a mai napig. Kellemetlen kábító érzés a fejben - állandóan. Apró vízhólyagok a kéz- és lábujjakon, majd ezek terjedése, gennyesedése (dishydrosia). Fáradékonyság: Fizikai munka, sőt sétálás is kimerültségi érzetet teremt: a kimerültség érzete rendesen fejfájásban, többnyire migrénben fokozódik, és a pihenés nem segít rajta... Az éjjeli fekvés és alvás évek múltán mindinkább kimerültséget eredményez kipihenés helyett... így lettem kénytelen kb. 40 éves korom óta ülve tölteni az éjszakákat. Ez - azt hiszem - jelentősen hozzájárult a gerincem elferdüléséhez."

"30 éves korom után léptek fel jelentősebben a következő tünetek: Szívizom elfajulás, vérkeringési elégtelenséggel. Fokozódó anémia (vérszegénység). Fogtövek gennyesedése, majd ínysorvadás. Állandó lábdaganat térden alul. Légzési elégtelenség.

46 éves koromban ezek mindinkább elhatalmasodtak rajtam.

51 éves koromban súlyos lábfekély. Fél év múlva a szív súlyos kollapszusa. Ettől kezdve éveken át haldoklási állapot volt életem, kínzó feszültség érzetekkel és fájdalmakkal. A táplálkozás lehetősége ijesztően összezsugorodott, sokszor heteken át semmire... Orvosságot nem bírtam el..."

Ennyi nyavalyáról olvasni is sok. Viselte! Bertina nővér így számol be róla: "Hátán akkora púp volt, hogy feküdni nem tudott. Kimondhatatlanul sokat szenvedett. Éjjel-nappal ülve aludt. Étele sósvízben főtt, kockára vágott krumpli volt, és két szelet alma."

42