Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Békés Gellért: Időszerű ökumenikus feladataink
Magyarságtudatunkban is csak ez az elmélyültebb evangéliumi lelkiség alakíthatja ki azt a nyílt magatartást, ami egymás kölcsönös elfogadására, a közös imádság lelki találkozására és hitünkre vonatkozó felvilágosult párbeszédre segít. Nyíltabb gondolkodásra kell törekednünk A lelki indítóokok mellett nyilvánvalóan szükség van arra. hogy hitünk tanítása alapján is megértsük: a benső megváltozást és megújulást nemcsak spirituális okok, hanem az egyházról való helyes teológiai gondolkodás követeli. Erre a helyes gondolkodásra vezet a Zsinat egyháztana. Az ellenreformáció korában kialakult egyháztan erősen hitvédő jellegű volt: a reformátorokkal szemben teológusaink az egyházat elsősorban hierarchikus szervezetű társadalmi intézménynek, sőt a felvilágosodás korában, akárcsak az államot, societas perfecta-nak tekintették. Ezt az intézményt, a római katolikus egyházat, XII. Pius pápa Mystici corporis kezdetű enciklikája (AAS 35/1943, 193-248) minden további pontosabb megkülönböztetés nélkül azonosította Krisztus titokzatos testével. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy aki nem tagja a katolikus egyházi szervezetnek, az csak szándék szerint (voto), s nem valóságban (re) tagja Krisztus egyházának. De felvetődött a kérdés, hogy a krisztusi üdvösség és az egyházhoz tartozás tekintetében mi a különbség egyfelől a Krisztusban hívő és megkeresztelt nem-katolikus ember, másfelől a Krisztusban kifejezetten nem hívő, de lelkiismerete szavát követő más vallásos ember között. Aki ugyanis, lelkiismerete szavát követve, az üdvösség útján jár, az valamiképpen az egyházhoz, a krisztusi üdvösség rendjéhez tartozik, mert ez az üdvösség Isten akarata szerint való rendje. Ámde nyilván másképp tartozik Krisztushoz az, aki kifejezetten hisz benne, sőt meg is van keresztelve, s másként az, aki mindezen kívül él. Ezt a problémát úgy oldotta meg a Zsinat, hogy módosította a fenti ellen- reformációs tanítást. Eszerint Krisztus egyháza "ebben a világban mint alkotmányos és rendezett társaság, a katolikus egyházban áll fenn, ... bár szervezetén kívül is megtalálható a megszentelődés sok eszköze és sok igazság" (Lumen Gentium, 8. pont). Az egyházról szóló dogmatikai konstitúciónak ezzel a tanításával a Zsinat elismeri, hogy a krisztusi hit igazságai és a megszentelődés eszközei, mégha különféle mértékben is, más egyházi szervezetben is megtalálhatók. Lényegében ez annyit jelent, hogy aki hisz Krisztusban és meg van keresztelve, bár nem katolikus, az nemcsak szándéka szerint, hanem valóságban tagja Krisztus egyházának. Az egyháztagság nyilván közösséget jelent Krisztussal. Ez a közösség viszont lehet teljes, vagy kevésbé teljes, amennyiben a hívő teljes vagy kevésbé teljes mértékben él azokkal az egyházi "eszközökkel", a szentségekkel és főként az eukarisztiával, amelyeket maga Krisztus adott egyházának; továbbá, amennyiben elfogadja az apostoli utódlás nyomán kialakult egyházi szervezetet. 36
