Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Lukács László: Lelkipásztori kommúnió

elkedvetlenedést, belső nehézségeket - de a külső bizalmatlanságot, gyanakvást, értetlenséget, beavatkozást is.

Ezek a csoportok azonban mindmáig inkább kivételt, mintsem általános gyakorlatot jelentenek - szigetként léteznek az egység hiányában szenvedő papság körében. 1987 elején történt újra kísérlet arra, hogy a magyar papság és a magyar egyház megújulásának céljával országos szinten is meghirdessék a papi egység, összefogás programját. Az ország minden részéről jöttek össze azok a papok, akik egyházmegyék és lelkiségek keretein túl megpróbáltak rendszeres találkozók formájában közösségre lépni egymással. A püspöki kar nagy része is örömmel tette magáévá az egység programját. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek programadó megnyilatkozásaiban ismételten visszatért a papi egység fontosságára, de több megyéspüspök is papjai figyelmébe ajánlotta körlevélben, rekollekciókon.

Az egységhez persze aligha juthatunk közelebb egy mozgalom kampányszerű meghirdetésével Megint csak a teljesség igénye nélkül lehet megemlíteni néhány konkrét feladatot, megoldási lehetőséget.

1. Élővé kellene válnia bennünk annak a közösségi egyházmodellnek, amelyet az ősegyházra és Krisztus szándékára hivatkozva a II. Vatikáni Zsinat áhított elénk. Az egyházközösség építésére-szolgálatára pedig közösségi lelkületű, egymással egységben élő papok kellenek. Otto Hermann Pesch, Norbert és Gerhard Lohfink kutatásai az utóbbi időben hasznosan világították meg ennek az ekkléziológiának elvi alapjait, és adtak útmutatást arra is, hogy milyen gyakorlati cselekvésformákat kíván ez minden kereszténytől.

2. Elemző helyzetfeltárást, majd átfogó, nemzeti szintű lelkipásztori reformokat sürget a megújulásra váró magyar egyház. A II. Vatikáni Zsinat 20 éves fordulója nemcsak ünneplésre adott alkalmat, hanem lelkiismeret- vizsgálatra is ösztönzött. A hazai adottságok és lehetőségek figyelem- bevételével hogyan töltheti be krisztusi hivatását a mai magyar egyház? Miként kell megszerveznie életét, közösségeit Krisztus szándéka szerint? Milyen pasztorációs módszereket kell alkalmaznia, milyen új módszereket bevezetnie, eddig talán ismeretlen vagy kevésbé járt utakat keresnie az igehirdetésben, a hit átadásában és terjesztésében, a közösség-építésben, a minden keresztényt kötelező karitatív feladatok megoldásában? A papi egység szempontjából mindez kétszeresen fontos. Égyrészt: a közösen megfogalmazott-elvállalt célok és feladatok, a vállvetve végzett munka egységbe kovácsolhatja azokat, akik eddig jószándékúan, de magányosan dolgoztak Isten országáért. Másrészt viszont: megújuló egyház csak megújult és folyamatos megújulásra kész papság irányításával képzelhető el. A lelkipásztori munka belső reformja kéz a kézben jár a papi lelkiség megújulásával és a papi egység megerősödésével.

3. Az új egyházi törvénykönyv a részegyházak belső rendjével kapcsolatban elsőként említi az egyházmegyei zsinatokat. A zsinatok nem csupán amolyan egyházi parlamentként működnek, mint valami demokratikus képviseleti rendszer, nem is az átfogó reformoknak ritka alkalmai csupán.

22