Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Lukács László: Lelkipásztori kommúnió
összefogása maga is szentségi értékű. (HeinzSchürmann: Diözesanpriester als Weltpriester, Diakonia 1985,16.) Az ilyen papi közösségek nem kívánnak végleges elkötelezettséget tagjaiktól: az egyházközséghez tartozás idejére szólnak. Nem kötelezik el magukat egyetlen sajátos lelkiség követésére se, de arra igen, hogy az egyházközséggel, annak építésével az őskeresztény közösségek mintájára élnek. Jellegük tehát eltér azoktól a plébániáktól, amelyeket egy szerzet vagy megújulási mozgalom tagjainak közössége lát el. Figyelemre méltó az egyik francia egyházmegyének idén meginduló kísérlete is. A Limoges-i egyházmegyében úgy szervezik át a plébániákat az egyházmegyei zsinat határozatai nyomán, hogy mindenütt töob pap éljen és dolgozzon együtt. A közösség vezetését megoldhatják a régi plébániai modellben (plébános, káplánok), de a testvéri egyenlőség alapján is: közös megegyezéssel hozzák a közösségre és a munkamegosztásra vonatkozó döntéseiket esetleg egy meghatározott időre választott animátor irányításával. Lehet, hogy egy ilyen kísérlet utópisztikusnak látszik, aligha alakulhat azonban ki a kommúnió lelkülete abban, aki sohasem élt együtt paptestvérekkel, közös imádságban, munkában, ünneplésekben. Csak az tud közösséget vezetni, aki maga is tagja (volt) egy közösségnek. A papi kommúniónak a plébániánál tágasabb, az apostoli időkre visszanyúló kerete a püspök irányítása alatt álló egyházmegye. Ezt az egyházmegyei kommúniót a papok rendszeres találkozásai, összejövetelei is erősítik az egységes rendszerben folyó pasztorális munka keretében. A hivatalosan szervezett rendezvényeknél is fontosabbak lehetnek a spontán, alulról jövő kezdeményezések, baráti-paptestvéri találkozók. Ezek eredményesebbé tehetik a leíkipásztori munkát, hiszen egyes feladatokat megbeszélhetnek egymással, megoszthatnak egymás között, közös programokat szervezhetnek egyházközségük számára. Elmélyíthetik egymással és Krisztussal összetartozásukat a közös imában, munkában, de a közös szórakozásban is - a közös zarándoklatoktól a közös vakációkig tágas a spektrum! Különös felelősséggel kell törődniük azokkal, akik bármilyen válságba sodródtak - a személyes, lelki meghasonlástól kezdve a betegségig minden emberi baj utolérheti a papot is. Napjainkban azért is növekszik a nagyobb közösségek jelentősége, mivel jónéhány fontosabb lelkipásztori kezdeményezés csak regionális vagy nemzeti összefogással oldható meg. S mi több: a népeket, kultúrákat, politikai rendszereket elválasztó korlátokat segíti ledönteni a keresztény testvériesség (például az első világ egyik plébániája testvér-egyházközösségi kapcsolatra lép a harmadik világ egyik plébániájával, missziós állomásával). Az ilyen, távolból szövődő testvéri kapcsolatok elsősorban az egyházközség élén álló lelkipásztorok összefogásából születhetnek és azt erősíthetik. Ezekiel próféta kemény szavakkal korholja azokat a pásztorokat, akik a maguk előnyére, önzőén bánnak a rájuk bízott nyájjal. Minden papnak az evangélium jó sáfáraként kell gondoskodnia a háznépről, miközben virrasztva várja urát: hiszen nem az övé a háznép, hanem az Úré. Az 18
