Szolgálat 79. (1988)
Eszmék és események - Jézus Krisztus gazdagsága (Adalbertus)
"Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom" (Lk 14,33)! Elgondolkodom. Mit jelentsen szavad? Osztjunk szét, ajándékozzunk el mindent? Semmit sem tarthatunk meg? Jól értelek? - Mindig csodáltam határozottságodat. Meggyőződtem, hogy tanításod tökéletesen egyezik életeddel. Annyira nincstelen voltál, hogy kijelentetted: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20). Tőled azonban nem vártak eledelt éhes gyermekszájak. Bár - igaz - ott voltak tanítványaid. Különösen megzavar és elbizonytalanít az a tény, hogy nem szítottál osztályellentéíet, Uram! A gazdagokat nem tartottad ellenségeidnek. Bár vádoltak, hogy a szegényekkel barátkozol. A jómódú asszonyok "vagyonukból gondoskodtak" rólad (Lk 8,3). Erős barátság fűzött a betániai testvérekhez (Lk 10,38-42; Jn 12,1-3). Lázár fölött könnyekre fakadtál, úgy, hogy "a zsidók megjegyezték: Nézzétek, mennyire szerette!" (Jn 11,36) De az előkelő tanácsnokokhoz: Nikodémushpz (Jn 19,39) és Arimatei Józsefhez (Mk 15,43) is baráti szálak fűztek. És talán még meglepőbb: a vámos Zakeus társaságát is élvezted, eljárását kiemelve megdicsérted, pedig csak vagyona felét ajánlotta fel a szegényeknek (Lk 19,8), nem mondott le tehát mindenéről. Mit követelsz tőlem tulajdonképpen, Uram? Aszkézist, amellyel elérhetem önmegvalósításomat? Lemondást, aminőt az élsportolók alkalmaznak? Vagy ájtatossági gyakorlatot, amellyel megszer- zem lelkem üdvösségét? - Nem hiszem, hogy a keleten ma is divatos lelkiséget ajánlanád: mondjunk le mindenről, üresítsük ki magunkat a puszta lemondás és kiüresedés (nirvána) kedvéért! Helyesen gondolom, Uram? Szólj, mert nélküled nem juthatok tovább! "Mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos sérelmet szenved" (Lk 9,25)! Köszönöm, Uram. Úgy érzem, fény dereng előttem. Álláspontod világos: ne váljunk a szerzés ösztönének és divatjának rabjaivá! Nem az a fontos, mim van, hanem az, ami vagyok! A tulajdon, a vagyon önmagában nem erkölcstelen, mint ahogyan a nincstelenség sem erkölcsi erény. Szegénység, lemondás, önmegtagadás - szóhasználatodban - szabadságot jelent: szabadságot az Isten és az ember szolgálatára. Minden lemondásnak az alapja és mértéke - szerinted - a szeretet. "Mindenről lemondani" tehát azt jelentené, hogy ahol gyűlölködnek s engem is ugyanez csábít, igyekszem szeretetet tanúsítani; ahol embertestvéreim "nem tudnak megélni" bizonyos árucikk nélkül, hiánya ellenére is próbálok boldogulni. - Remélem, Uram, egyazon hullámhosszon vagyunk!? "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhatok az Istennek és a mammonnak" (Lk 16,13)! Pontosan ezt akartam én is mondani, csak nem tudtam megfogalmazni ilyen szépen. A gazdagság és vagyon a "mammon". Nem ülhet Isten 70
