Szolgálat 79. (1988)

Eszmék és események - Msgr. Lefebvre skizmája

jegyzőkönyvet készítettek, amelyet mindkét fél május 5-én aláírt. Ezt a dokumentumot, amely közös megegyezésből született, és a kiengesz- telődés alapjául szolgált, a Szentatya vizsgálatának és végső döntésének kellett volna alávetni.

2. Az 1988. május 5-i jegyzőkönyv tartalmazott egy tanító jellegű kijelentést és olyan jogi rendelkezések s intézkedések tervezetét, amelyek szabályozzák a Testvériség valamint a hozzátartozó személyek kanonikus helyzetét.

A szöveg első részében Msgr. Lefebvre saját és a X. Szent Pius Testvériség nevében kijelentette:

1) Hűséget ígér a katolikus egyháznak és a pápának, a püspöki testület fejének;

2) Elfogadja a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium dogmatikus konstitúciójának 25. pontjában tartalmazott, a Tanítóhivatalra vonatkozó tanítást és evvel egyetért;

3) Törekedni fog arra, hogy az apostoli Szentszékkel szemben tanulékony magatartást és jó kapcsolatot tanúsít, kerülve minden polémiát a II. Vatikáni Zsinat által tanított pontokra és az ezekből következő reformokra nézve, s amelyeket nehezen tartott összeegyeztethetőknek a Hagyománnyal;

4) Elismeri a megkívánt szándékkal és a VI. Pál valamint II. János Pál által közzétett hivatalos kiadványok rítusa szerint ünnepelt szetmise és szentségek érvényességét;

5) Megígéri, hogy tiszteletben tartja az egyház és az egyházi törvények általános fegyelmét, kifejezetten pedig azokat, amelyeket az 1983-as egyházi törvénykönyv tartalmaz; evvel nem áll ellentétben az, hogy sajátos törvények szabályozzák a Testvériség életét.

A szöveg második fejezete, a személyek kanonikus kiengesztelődésén túl, lényegében a következőket tartalmazza:

1) A X. Szent Pius Papi Testvériség pápai jogú, apostoli életű társulat lesz, megfelelő szabályzattal, a 731-746. kánonok értelmében; bizonyos kiváltságokat fog élvezni a nyilvános istentisztelet, a lelkek gondozása és az apostoli tevékenység terén, figyelembe véve a 679-683-as kánonokat;

2) Engedélyezik a Testvériségnek a Zsinat reformja előtt érvényben lévő liturgikus könyvek használatát;

3) A Szentatya megfelelő hatókörrel ellátott római bizottságot hoz létre, amelynek két tagja a Testvériséghez tartozik, hogy rendezzze a Testvériség viszonyát a különböző római dikasztériumokkal és az egyházmegyék püspökeivel, valamint megoldja az esetleges és vitatott kérdéseket;

4) Tekintetbe véve a Testvériség sajátos helyzetét, a dokumentum ajánlja a Szentatyának, hogy nevezzen ki tagjai közül egy püspököt, aki - rendszerint - különbözzék az általános elöljárótól.

63